Egy tudományos szempontból rendkívül érdekes lelőhelyen volt lehetőségük ásni a Pécsi Tudományegyetem hallgatóinak adjun…
Egy tudományos szempontból rendkívül érdekes lelőhelyen volt lehetőségük ásni a Pécsi Tudományegyetem hallgatóinak adjunktusuk, dr. Mrenka Attila irányításával, aki a Soproni Múzeum vezető régésze is. Az ásatás több intézmény, valamint lelkes civilek értő összefogásában valósult meg, a helyi közösség támogatásával. A soproni múzeumos kollégák és az Ikva-menti Örökségkutató Egyesület lelkes tagjai, múzeumbarátok már régóta kutatják Nagylózs község lelőhelyeit. Idén májusban a Pécsi Légirégészeti Téka keretében Mrenka Attilának sikerült olyan kutatásokat végeznie, amelyek révén egy korábban ismeretlen temető körvonalai rajzolódtak ki. Úgy gondolták, ha már egy tudományosan érintetlen területre tévedtek, akkor az első lépés legyen olyan, aminek az eredményeit az oktatásban is hasznosítani tudják. Ezzel keresték meg Papp Attilát, a Magyar Nemzeti Múzeum régészét. Náluk ugyanis nemrégen kezdődött el egy olyan projekt, amelynek során műhodfelvételeken azonosított, korábban ismeretlen temetőkben végeznek szondázó jellegű ásatásokat. Ezzel összevethetővé válik a szatellitfotókon kirajzolódó sír- és temetőstruktúra a feltárásokból nyert adatokkal. Elég adat összegyűjtése esetén pedig olyan adatállomány áll össze, ami alapján jó eséllyel már a légi és/vagy műholdfelvételekből is nagyobb eséllyel lehet meghatározni az újonnan előkerült temetők időrendjét. Körülbelül két perc után került elő az első sírfolt, majd hamarjában még négy. A második szelvénybe is benyitottak, és szépen elkezdtek felszínre bukkanni az ősök, vas nyílhegyek, kések, lándzsák – megannyi emléke egy letűnt kornak. Még egy bödönkoporsó több, mint 1 méteres maradványát is sikerült megtalálniunk. A temetkezések szinte mindegyikét már a korszakban megbolygatták, de a megmaradt nyomok nem egészen arra utaltak, mint elsőre gondolták. Az avarok mellett felötlött a csapat tagjai között, hogy germánok vagy akár langobardok sírjai is lehetnek. Rányitottak a második szelvényre is, gyönyörű szép sírfolt rajzolódott ki, hogy alig pár centiméter bontás után egy különös formájú koponya tűnjön föl. Nem sok idejük volt csodálkozni, mert rögtön jött egy második is: két kutya földi maradványai feküdtek a sírgödör egyik végében, akiket Kasztórnak és Polluxnak kereszteltek, a dokumentációba is így kerültek már be. Másnap tovább bontották a hátralévő temetkezéseket. Az aprólékos munkát kiegészítette a sírok betöltésének fémkeresős és pinpointeres átvizsgálása. Kasztór és Pollux alól egy nagyon erős fémhang jött. A sír falába szúrt masszív lándzsahegy már intő jel volt, de ahogy a hang forrását tovább bontották, csakhamar kiderült, hogy egy teljesen ép pajzsdudort rejt még a temetkezés. Innen hosszas és nem kevés izgalommal kísért út következett addig a pillanatig, amíg végre késő délután felé kiemelhették a tárgyakat. Forrás: Soproni Múzeum