🔎 Középkori sírokat tártak fel Nagylózs térségében Egy tudományos szempontból rendkívül érdekes lelőhelyen áshattak a…

🔎 Középkori sírokat tártak fel Nagylózs térségében Egy tudományos szempontból rendkívül érdekes lelőhelyen áshattak a Pécsi Tudományegyetem hallgatói adjunktusuk, dr. Mrenka Attila irányításával, aki a Soproni Múzeum vezető régésze is. Az ásatás több intézmény, valamint lelkes civilek értő összefogásában valósult meg, a helyi közösség támogatásával. A Soproni Múzeum kollégái és az Ikva-menti Örökségkutató Egyesület lelkes tagjai, múzeumbarátok már régóta kutatják Nagylózs község lelőhelyeit. Idén májusban a Pécsi Légirégészeti Téka keretében dr. Mrenka Attilának sikerült olyan kutatásokat végeznie, amelyek révén egy korábban ismeretlen temető körvonalai rajzolódtak ki. Úgy gondolták, ha már egy tudományosan érintetlen területre tévedtek, akkor az első lépés legyen olyan, aminek az eredményeit az oktatásban is hasznosítani tudják. Ezzel keresték meg Papp Attilát, a Magyar Nemzeti Múzeum régészét. Náluk ugyanis nemrég kezdődött el egy olyan projekt, amelynek során műholdfelvételeken azonosított, korábban ismeretlen temetőkben végeznek szondázó jellegű ásatásokat. Ezzel összevethetővé válik a szatellitfotókon kirajzolódó sír- és temetőstruktúra a feltárásokból nyert adatokkal. Elég adat összegyűjtése esetén már a légi és/vagy műholdfelvételekből is nagyobb eséllyel lehet meghatározni az újonnan előkerült temetők időrendjét. Körülbelül két perc után került elő az első sírfolt, majd röviddel ezután még négy. A második szelvénybe is benyitottak, és elkezdtek felszínre bukkanni az ősök, vas nyílhegyek, kések, lándzsák – megannyi emléke egy letűnt kornak. Még egy bödönkoporsó több mint 1 méteres maradványát is sikerült megtalálniuk. A temetkezések szinte mindegyikét már a korszakban megbolygatták, de a megmaradt nyomok nem egészen arra utaltak, mint elsőre gondolták. Az avarok mellett – felötlött a csapat tagjai között – lehetnek germánok vagy akár langobardok sírjai is. Rányitottak a második szelvényre is, gyönyörű szép sírfolt rajzolódott ki, hogy alig pár centiméter bontás után egy különös formájú koponya tűnt föl. Nem sok idejük volt csodálkozni, mert rögtön jött egy második is: két kutya földi maradványai hevertek a sírgödör egyik végében, akiket Kasztórnak és Polluxnak kereszteltek, a dokumentációba is így kerültek már be. Másnap folytatták a hátralévő temetkezések bontását. Az aprólékos munkát kiegészítette a sírok betöltésének fémkeresős és pinpointeres átvizsgálása. Kasztór és Pollux alól egy nagyon erős fémhang jött. A sír falába szúrt masszív lándzsahegy már intő jel volt, és hamar kiderült, hogy egy teljesen ép pajzsdudort rejt még a temetkezés. Innen hosszas és nem kevés izgalommal kísért út következett addig a pillanatig, amíg késő délután kiemelhették a tárgyakat. Forrás: Soproni Múzeum

megtekintés a Facebook-on