Kosaras családból származik, eddig Budapesten élt fiatal új játékosunk, a Honvédból érkező Hajdu Péter. A 21 éves, 199 centis játékos bár új fiú a csapatunkban, nem került teljesen új közegbe nálunk
– Közismert, hogy kosaras családból származol. Egyértelmű volt, hogy te is kosárlabdázó leszel? – tettük föl a “bemelegítő” kérdést Hajdu Péternek.
– Édesapám játékosként még bajnok volt a Honvéddal, az ő édesapja, nagypapám pedig hosszú ideje dolgozik sportvezetőként a kosárlabdában. Kiskoromban rövid ideig fociztam is, majd apukám leültetett, és megkért, hogy döntsek a két sportág között. Mivel a családban minden a kosárlabda körül forgott, egyértelmű volt, hogy hogyan döntök.
– Bár Sopronba a Honvédtól igazoltál, nem ott nevelkedtél…
– Így van, a Kőbányai Darazsaknál kezdtem kosarazni, az egyesületet a nagyapám vezeti, és az első edzőm édesapám volt.
– Meddig játszottál a Darazsaknál?
– Tizenhét éves koromig, bár volt róla szó, hogy egy évvel korábban váltok, de szerettünk volna az U18-ban egy jó eredményt elérni a Darazsakkal.
– Sikerült?
– Negyedikek lettünk, ami a kőbányai egyesület életében ugyan nagyon jó eredménynek mondható, de szerettük volna megnyerni – sajnos nem úgy alakult.
– A Honvédban rögtön a bekerültél az első csapatba?
– Nem. Az U20-as csapattal edzettem, s amellett, hogy ott játszottam, természetesen a saját korosztályom – az U18 – mérkőzésein is pályára léptem. Aztán nagyjából a szezon közepén felkerültem az akkor még az NB I B piros csoportjában szereplő felnőtt csapatba. A döntőben már a kezdő ötös tagja voltam.
– Akkor nem kerülsz ismeretlen közegbe, hiszen annak a csapatnak a szakvezetője most itt van csapatunk stábjában…
– Így van, és nem csak korábbi honvédos edzőmet, Baksa Szabolcsot ismerem régebbről. Csendes Petivel és Meszlényi Robival évek óta együtt játszottunk a különböző korosztályos válogatottakban.
– Ha már a korosztályos válogatottat említetted, sokat játszottál a nemzetközi porondon kortársaiddal, ami azért nem mindig volt diadalmenet. Melyik torna volt neked a legemlékezetesebb, és hogy látod, miben a legnagyobb a lemaradás utánpótlás szinten?
– Kezdjük a végén. Úgy látom agresszivitás és sebesség az a két terület, amiben utánpótlás szinten sok riválisunk jobb. Az eredményektől függetlenül és persze tudva, hogy a rendező jogán vehettünk részt, de a legnagyobb élmény a debreceni U19-es világbajnokság volt a korosztályos válogatott csapatokban. Egymástól nagyon eltérő stílusban játszó nemzetek legjobbjai ellen játszhattunk. A koreaiak és a japánok villámgyorsak, gyorsan járatták a labdát, szinte csak futottak és dobtak, a török válogatott viszont amellett, hogy nagyon képzett játékosokból állt, egy remek szerkezetű, nagyon fizikális csapat volt.
– Bő egy hete készülsz a csapattal, hogy tetszik a munka?
– Először is nagyon baráti, mondhatni családias a légkör. Dolgozzunk bármennyire keményen is, nagyon élvezem.
– Milyen reményekkel igazoltál hozzánk, mi a cél egyéni és csapat szinten?
– Csapat szinten még nem nagyon tudnék mit mondani. Egyrészt bő egy hete készülünk, másrészt még nincs együtt a teljes keret. Egyértelmű, hogy szeretnénk minél jobban szerepelni, de még az ellenfeleknél is alakul a keret. Ami az egyéni ambíciókat illeti, e tekintetben egyértelmű a célom: szeretnék felnőtt válogatott lenni, ennek érdekében dolgozom nap mint nap, és a cél eléréséhez jelenleg Sopronban, az SKC-ban látom a legjobb lehetőséget.
– Melyik a kedvenc posztod, hol érzed magad a legjobban a pályán?
– Bár eddig az NB I-ben többnyire négyes játszottam, leginkább hármas, azaz bedobó poszton szeretek játszani.
– És e pozícióban miben kell a legtöbbet fejlődnöd?
– Egyértelmű: minden játékelemben, és ha ez sikerül, akkor talán előre léphetek az egyik olyan dologban, amit kiemelnék, ez pedig, hogy folyamatosan egy megbízható, stabil, kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtsak. A másik, amit kiemelnék, amiben nagyot kell előrelépjek az a mezőnyben való védekezés.
– A nyáron nem csak klubot, hanem, ha úgy tetszik életmódot is váltottál, hiszen most a szülőktől távol, önállóan élsz..
– Így van, és nagyon élvezem. Persze szüleim már jártak itt, segítettek amikor beköltöztem, és amikor valamire szükségem van, természetesen bármikor, nyugodtan kérhetek tőlük “telefonos segítséget”.
A Felnőtt válogatott akar lenni bejegyzés először Soproni Kosárlabda Club-én jelent meg.
Forrás: sopronkc.hu