Három éves vizit

Nem úsztam meg a hétvégét, egy soproni mulatóban kötöttem ki szombat éjjel kedves társaságommal! Az utolsó látogatásom eme helyen idestova három éve volt. Az az este a ‘magyar blokk’-ig tartott.

Persze vannak lötyögős, régi és új nóták, de mi inkább megkíméltük dobhártyánk és társait a nosztalgiától és mai hazai slágerektől. Most viszont nem volt kibúvó. Az este egy étteremben kezdődött, ahol bőven volt hely. Ez annyiban volt jó, hogy nem volt füst illetve olajszag.

Az adagok nagyok voltak és szerencsére finomak. Még Gábriel étterem néven futott a hely amikor utoljára itt étkeztem. (az sem mostanában volt) A kiadós vacsi után egy caféba mentünk.

Az első gin amit rendeltem tej színű volt. A felszolgáló bevallotta, hogy tejszín volt a kimérő pohárban amit nem öblített ki, így szó nélkül hozott egy kupica tiszta szeszt.

A hamutálakat egyszer sem ürítették ki, pedig jócskán gyűlt az elszívott dohányáru maradéka a hamutálban. A 100% lime dzsúz volt a csúcs, ami helyett lime szirupot szolgáltak fel. Ezt koktélok készítéséhez használják.

Az amúgy nagyon kedves kiszolgáló, a nem szirpnak kért folyadék decijét(!) 500 azaz ötszáz forintra számlázta. A taxi a város egyik éjszakai szórakozó helyére vitt, ahol akkora tömeg volt, hogy be se engedtek. Ez csak annyiban volt nyugtató számomra, hogy az ajtónál álló munkatársak ügyeltek a szórakozó emberek biztonságára illetve nem kellett nyomorognom a tömegben.

Így kötöttünk ki a ‘buli negyed’ másik diszkójában, ahol pár százan már javában énekeltek és táncoltak fent is, lent is. Ismerősök úgyszintén hely szűke végett koptatták eme tánc parkettet.

Én meg beszélgettem, nézelődtem, majd cigifüsttől bűzlő hajjal a mínusz 12 fokban, jókedvűen gyors haza sprinteltem.