Sopron.info.hu

Karsay István: Közeleg a világvége?

  2010 márc 03 / #ezo

Előadásaimon fél évvel hamarabb rendszeresen azokat a dolgokról beszélek, amik nagyon aktuálisak, és sajnos azt kell mondanom, hogy “mindig nekem van igazam”, amit nagyon útálok néha.

Így történt az a cunami idején, amikor abban a félévben szellemi sugallatra pont erről beszéltem előadásaimon, és karácsonykor bekövetkezett. Tavaly ősz óta a Melkizedek próféciáját játszom le projektorral, hogy minden hallgató lássa és hallja a komoly veszélyt, amin a tudósók mosolyogtak évekig!

Melkizedek közlése alapján egy nagyon nagy jégtömb leszakadása 7 méterrel megemeli a tenger szintjét, olyan szőkőár lesz amit még senki se látott, megáll a golf -áramlat, és 3 nap alatt minusz 50 fok lesz nagyon sokáig!

A mostani csak előszele a nagy és várható katasztrófának, amivel nem ijesztgetni szeretnék, hanem csak annyit mondani, hogy kevés az idő, és most kell mindenkinek helyrehoznia az életét, kapcsolatait társaival, “ne menjen le a nap haragoddal”, mert nem biztos , hogy lesz holnap!
Ki kell használni minden másodpercet amit még itt töltünk lehetőségként a fizikai síkon fejlődéként.

Tengeráramlatokat változtat meg az óriás antarktiszi jégkarambol

Több ezer négyzetkilométeres jégmezőt szakított le egy Luxemburg méretű jéghegy az Antarktisz egyik gleccseréről. A két óriás jéghegy miatt megváltozik, ahogyan a Déli-sark környékén áramlik a hideg és a még hidegebb, de oxigéndús víz.

Az egész földi időjárást és számos tengeráramlatot befolyásolhat az, hogy egy Luxemburg méretű méretű, úszó jégmező egy hasonlóan nagyméretű jéghegyet szakított le a Mertz-gleccser 160 kilométeres, tengerbe nyúló nyelvéről az Antarktiszon. A két jégmező most a nyílt víz fölé sodródik. A gondot az okozza, hogy mintegy fedőként működve megakadályozza, hogy a sűrűbb, hidegebb, de oxigénben dúsabb víz lesüllyedjen a tengerfenékre.

A hideg és a meleg víz körforgása “működteti” a világóceán tengeráramlatait. A hideg víz csak bizonyos helyeken süllyed le a tengerfenékre, és pontosan a Mertz gleccsernyelv környéke volt az egyik ilyen vízfelület – itt süllyedt le az Antarktisz környéki oxigéndús víz mintegy 25 százaléka.
Az oceanográfusok és klímakutatók most attól tartanak, hogy az ütközés és az új jégmező leválása nyomán ez a folyamat lelassul az antarktiszi parton, és emiatt kevesebb oxigéndús víz jut a mélytengeri áramlatokba – magyarázta Steve Rintoul ausztrál oceanográfus az Egyesült Államok közszolgálati rádiója, a NPR adásában.

Az oxigénutánpótlás csökkenése miatt előfordulhat, hogy egyes ócenáni térségekben jelentősen csökken az élőlények száma – vázolta fel a következményeket Mario Hoppema, a németországi Alfred Wegener Sark- és Tengerkutató intézet oceanográfusa az NPR-nek.

A B9B nevű, több mint 2500 négyzetkilométeres jéghegy február 12-én vagy 13-án ütközött neki a jégnyelvnek. A Mertzből levált, új jégmező is hasonló méretű: hossza mintegy 76, szélessége 39 kilométer. A két jégmező most egymás mellett haladva, körülbelül 100-150 kilométerres távolságra úszik az antarktiszi partoktól. Az új jégmező annyi vizet tárol, mint amennyiből fedezni lehetne a Föld egész évi vízszükségletének egyötödét – érzékelteti a jéghegy méretét Neal Young ausztrál gleccserkutató, az Antarktiszi Klíma- és Ökoszisztéma-kutatási Központ (ACECRC) munkatársa.
“Az ütközés és a leválás hatásait nem fogjuk azonnal érezni, de lesznek további következményei az eseménynek. Az új jégmező leválása és a nyíltvízi régió eltűnése hatással lesz a pingvinekre és az egész térség állatvilágára, ugyanis rendszerint ez a táplálékszerző területük” – magyarázza Young.
Az oxigén-utánpótlás változása befolyásolja a tengeráramlatok működését, ez viszont beleszól az egész földi klíma alakulásába. Ha viszont sikerül követni az antarktiszi jégkarambol hatásait a folyamatra, pontosabb előrejelzéseket lehet készíteni a klímaváltozásról, teszi hozzá Rintoul.
Eltűnik a jég az Északi-sarkról a következő húsz évben

Valószínűleg költözniük kell a jegesmedvéknek: teljesen jégmentes lehet nyaranta az Északi-sark. Ez leghamarabb 2013-ban következhet be, de legkésőbb 2030-ig valószínűleg megtörténik, derül ki az eddigi legátfogóbb, a sarkvidék környezeti változásairól készült kutatásból.

Új hajózási útvonalak nyílnak meg, ha eltűnik a jég

A vártnál gyorsabban változtatja meg az északi-sarki környezetet a klímaváltozás, felgyorsítva a jég eltűnését a térségben. Huszonhét ország 370 tudósa 15 hónapot töltött egy kutatóhajón 2007 júniusától az Észak-sarkkör közelében, az általuk gyűjtött adatokat dolgozta fel részlegesen a David Barber, a Manitobai Egyetem professzora és munkatársai által készített tanulmány. A Kanada legészakibb részén végbemenő környezeti változásokról eddig ez volt a legátfogóbb kutatás.
Néhány évvel ezelőtt a számítógépes modellezések azt jelezték előre, hogy az Északi-sark 2100-re nyaranta jégmentessé válik, ám a klímaváltozás felgyorsulása azt vetíti előre, hogy ez 2013 és 2030 között megtörténhet – közölte Barber a hét végén Winnipegben tartott sajtóértekezletén.

Mindenre hatással lesz, ha eltűnik a jég
A tudósok a üvegházhatású gázkibocsátás növekedésével magyarázzák az Északi-sarkvidéken végbemenő hőmérséklet növekedést és jégolvadást. Az északi-sarki környezeti változásokat egyfajta korai előrejelző rendszerhez hasonlítják a szakemberek. “Tudjuk, hogy elveszítjük a tengereket beborító jeget, annak azonban nem vagyunk tudatában, hogy ez mindenre hatással van” – magyarázta Barber.
A jégmezők elolvadásával elvész a térségbeli emlősök élettere a szaporodásra, élelemszerzésre, a ragadozók előli menekülésre – hangoztatta Steve Ferguson, a tanulmány társszerzője.

“A térségben korábban sosem látott bálnák érkeznek az Északi-sarki övezetbe, mert a kevesebb jég nem akadályozza meg mozgásukat. Több ciklon érkezik a térségbe, hóval borítva be a tenger jegét, akadályozva a jég megvastagodását, és olyan szeleket hoz, amelyek széttörik a jégtáblákat”

– sorolták a tudósok.
A tanulmány készítői még nem álltak elő végkövetkeztetéseikkel, azt tervezik, hogy számos akadémiai publikációt adnak ki a témában.

A klímaváltozás a normális, nem a klímastabilitás

Viszonylag stabil a földi éghajlat – ez volt az utóbbi tízezer év nagy illúziója. Mivel az emberiség túlságosan hozzászokott a jóhoz, bármilyen változás előtt is állunk, az nagyon rémisztő lesz majd.

Napjainkban egyre inkább belefeledkezünk a fenyegető klímaváltozásról szóló jóslatokba. Ez érthető, hisz életünket eddig nem látott mértékben fenyegeti ez a globális jelenség. Ám ha áttekintjük a bolygók történetét, akkor az lenne különös, ha semmilyen éghajlati változás nem zajlana.
Húszezer évvel ezelőtt Európa nagy részét jégtakaró borította. A Föld Nap körüli pályája azonban lassan változott, aminek következtében melegedett az éghajlat, elolvadt a jégtakaró.

Az utolsó jégkorszak óta, az elmúlt 10 ezer évben – mely relatív értelemben hosszú időszaknak mondható – az éghajlat viszonylag stabil volt.
Ebben a 10 ezer évben a vadászó gyűjtögető életmódtól – hogy csak néhány dolgot említsünk – eljutottunk a nagy ipartelepek építéséig, az űrutazásig, a kézátültetésig és a nanotechnológiáig, abba az illúzióba ringatva magunkat, hogy az éghajlat stabilitása teljesen normális dolog.

Ráerősít a természetes folyamatokra az emberi szennyezés

Földünk éghajlatának változása teljesen természetes folyamat, a felmelegedést mindig lehűlés követi és ez több tízezer, sőt, több százezer évre visszamenőleg megfigyelhető. Viszont egyre közelebb kerül az éghajlatban soron következő változás, ami a következő jégkorszakhoz vezethet. A gond az, hogy a tudósok még nem tudják megmondani, hogy mikorra várható. Abban viszont biztosak, hogy be fog következni.
Az ipari forradalom óta, az elmúlt két évszázadban a levegőbe jutatott szennyező anyagok miatt a természetes hatásokhoz újabb hatások is hozzáadódtak, amelyek tovább bonyolítják az amúgy is összetett, többváltozós éghajlati rendszert.

Karsay István