Kavics a téren

Egy kedves barátom a Deák – téren lakik, így akarva – akaratlanul az új, hiper – szuper – ultramodern, (Sopron hangulatához nem illő) budapesti mintát követő téren át közelíthetem meg lakását. Mindenki örül, vagy megkönnyebbült, hiszen több liter verejték árán, de ‘kész’ a tér! A fű még nő, wc nincs, de ez legyen a legkevesebb. A kavicsból viszont annál több van. Nemcsak növeli lépteink zaját, de bele is süllyeszt a leszórt, laza kavics burkolatba. Magas sarkú cipővel senki el ne induljon teret bámulni! Ha viszont igazi környezet barát kondigépre lenne szükséged, akkor: végy egy babakocsit + egy babát, és irány a térbeli kavics pálya.

Mivel az autók nem tudnak hol parkolni, a gyalogosoknak kiépített járdára parkolnak, ami azt jelenti, hogy mi, tudat alatti kondisok a kavicsra vagyunk szorítva. Ma négy keréken, lassan, de biztosan süppedtem…

Még ebéd előtt, amikor is reggelivel és nem spenóttal a pocakomba indultam sétálni, két éves kis barátommal. Ő láthatóan észre sem vette, hogy küzdök a tologatással. Ő a jól felszerelt játszivval volt elfoglalva, meg a sikító gyerek tömeggel. Bicepszek megfeszülve, toltam a gépet, mégis, többször megakadtam. Aztán egy padhoz érve kiakadtam, hogy ki volt az az okos tojás aki ezt a kavicsot kitalálta?!

A játszin dettó ugyanez a helyzet, de ott a gyerek még meg is kóstolhatja a zizi nagyságú, kőzet ízű kavicsot. Na jó, a talpat viszont kitűnően ingerli a göröngyös felület. Mégis, minden kedves tértervezőnek ajánlom, tegyen egy hasonló túrát, mint ma én, és mondja azt, hogy nem volt a legésszerűbb ötlet ez a kőzet. Köszönöm.