Lesz még Hungária a címlapokon?

Büszke vagyok rá, hogy az elmúlt évszázadban Magyarország kétszer is a világlapok címoldalára került. Mindkétszer nemzetünk erkölcsi nagyságát kürtölték világgá az újságok. Most a Playboy alapítójának Hugh Hefnernek portéja köszönt a férfimagazin olvasóira és annak idején az öngyilkosságba sodródó Marylin Monroe is megkapta ezt a tisztet. A nagy történelmi drámák időpontjában Pearl Harbor, vagy  Hitler  fényképe járta be földtekénket.  A mi esetünkben, 1957 január 7-én, a Time Magazin a Magyar Szabadságharcos képével rázta fel a világot, majd 1989-ben a Páneurópai Piknik,  és a határáttörés felvételeivel ismerhették meg hazánkat és Sopront a Glóbusz legeldugottabb helyein is.Vajon lesz-e olyan következő esemény, amikor Magyarországról szólnak ismét a világmédia hírcsövei. Nekünk Vajna Timink, Rubint Rékánk és Liptai Claudiánk van, meg Majkánk és Kasza Tibink. ( És még sorolhatnám. ) Ők aligha kerülhetnek majd a legnagyobbak közé. Aztán valószínűleg mi soha nem fogunk világháborút kirobbantani és nem támadunk meg egyetlen nagyhatalmat sem. Mivel tengerünk sincsen, nem szülhetünk világraszóló Titanic legendát sem. Mi olyan nép vagyunk, amely akkor kerülhet csak a fókuszpontba, ha olyat cselekszik, ami megdobogtatja szerte a Földön a szíveket és amit pártállástól, világnézettől, divathullámtól és a celeb-világgyártól függetlenül Északon és Délen, Keleten és Nyugaton vastapssal jutalmaznak az  emberek. Ötvenhatban szabadságvágyunkból és hősiességünkből adtunk példát a világnak, 1989-ben pedig a határok nélküli Európa mielőbbi létrejöttébe, a közös európaiság kialakulásába vetett hitünket mutattuk fel és vittük győzelemre elsőként. Most Európa nem egységes, most eltérnek a célok és a megoldások. Nem tapsolnak a mi kerítésünknek és az önvédelemnek hirdetett migránspolitikánkkal sem tudtuk Brüsszel elismerését kivívni. Országunk a többfelé szakadás állapotában hánykolódik. Vajon mit kéne tennünk ahhoz, hogy ismét Magyarország példáját emelje magasba a világ?

Lobenwein Tamás felvétele.