Réz András interjúja a Sopron.info.hu-nak

„Napjainkban gyakorta nevezik életművésznek azokat is, akik megengedhetik maguknak, hogy olykor egy kávéház teraszán kávé és pipa (szivar) mellett más egyedekkel szárnyaló eszmefuttatást folytassanak a létről, a nemlétről, és arról, ami közte van.”

„Ha megjelenik valahol társaságban – márpedig ezt gyakran teszi -, az emberek megbökik egymást: „Tudod, az az izé, az a filmesztéta”. Hol itt, hol ott bukkan fel rádióban, tévében, és magyaráz. Magyarázza a filmeket és a könyveket, a divatot és a falfirkákat, a reklámokat és a valóságsókat, a nők illatát és a borok ízét.”

Filmesztéta, a Magyar Mozgókép Közalapítvány forgalmazói szakkollégiumának tagja. A Magyar Média Műhely alkotócsoport tagja. Szak- és műfordító, forgatókönyvíró, drámaíró és reklámszakember, „szabadfoglalkozású filmkutató”. Sőt, már iskolacsináló is.

Réz Andrással, Demuth János beszélget:

Köszönöm szépen, hogy elvállalta az interjút. Nagy megtiszteltetés ez olvasóink számára. Sokat utazik szerte hazánkban és a nagyvilágban. Járt-e már Sopronban, fűződik-e valamilyen kellemes emléke városunkhoz?

Gyakran megfordulok Sopronban. Az utazás célja változó: pihenés, nászút, borkóstolás, könyvbemutató, VOLT fesztivál, konferencia. Így aztán több emlékem van, mint amennyiről egy ilyen interjúban részletesen beszámolhatnék. Egy biztos: ha az emlékeim nem lennének kedvesek, nem szeretném ennyire Sopront.

Mik életében azok a fontosabb események, melyekre szívesen gondol vissza, és amiket megosztana olvasóinkkal?

Ezeket az eseményeket rendszerint kötetbe foglalom, mert nagyon sok van belőlük. Végül is ötvenhét év alatt volt időm és lehetőségem, hogy emlékeket gyűjtsek. Igaz, az emlékeimet csak akkor idézem fel, ha valamilyen módon a jelenhez kapcsolnak. Én ugyanis szívesebben élek a jelenben – és egy kicsit a jövőben -, mint a múltban.

Fontos-e az Ön számára, a holisztikus életmód, a test-lélek-szellem harmóniája, és a prevenció?

Nehéz erre válaszolnom. Nem foglalkozom túl sokat önmagammal. Élek, teszem a dolgom. Amikor kétségeim támadnak, nem azt kérdezem, fontos vagyok-e a magam számára, hanem azt, hogy amit teszek, fontos-e másoknak. Szóval tükörbe akkor nézek, amikor borotválkozom. Az igazi tükör: a másik ember.

Mennyire van ez jelen életében? Mit tesz meg azért, hogy mindig formában legyen?

Dolgozom.

Mit jelent számára az egészséges és a tudatos táplálkozás?

Másfél éve úgy döntöttem, lefogyok. Mivel már próbát tettem temérdek diétával, és egyik sem hozott tartós eredményt, arra gondoltam, mi lenne, ha egyszerűen csak kevesebbet ennék, megtanulnám, hogy eltoljam magamtól a tányért, hogy ne kóstoljak bele minden fogásba. Nem állítom, hogy ez könnyű lett volna a kezdetekkor.

Ennél tényleg egyszerűbb kampányszerűen fogyókúrázni. Mostanra már eljutottam odáig, hogy bármilyen nagy is a csábítás, ismerjem a mértéket. Úgyis mindig az első falatok a legízletesebbek.

Van aztán egy másik elvem is. Azokat az ételeket preferálom, amelyek „keveset utaztak”, a lehető legközelebb vannak térben és időben termelésükhöz.. Ezért járok gyakran piacra. (Meg azért is, mert a piacon az emberekkel jókat lehet beszélgetni.)

Sokat utazik hazánkban is, sok emberrel találkozik, beszélget. Ön szerint, mi napjainkban az emberek főbb testi-lelki-szellemi problémáik?

Orvos, gyógyító ember nem vagyok, nekem a lelki, szellemi gondjaikról számolnak be az emberek. Hosszú lenne ezeket mind felsorolni. Vannak azért rendszeresen visszatérő problémák: magány, szorongás, pánik, elveszettség, a jövőkép hiánya, kirekesztettség stb. És ha végiggondolom, miből fakadnak ezek a fájdalmak, sérülések, mögöttük meglátok néhány okot is.

A közösségek, a szolidaritás hiányát, az intoleranciát, azt, hogy kiszámíthatatlan szabályok rángatnak bennünket. A morális deficitet, azt, hogy a pénz, a fogyasztás vált totális értékmérővé. A méltóság, a tartás elvesztését, a közbizalmatlanságot.

Milyen megoldást tud javasolni, tanácsolni nekik?

Korábban mindig azt tanácsoltam, hogy próbáljanak rendet teremteni önmagukban, hiszen nem a kívül lévő világ milyensége a fontos, hanem az, hogy mikként szemléljük, miként éljük meg. Ma már nem vagyok meggyőződve arról, hogy ez a megoldás. Mert a belső rend keresése közben hajlamossá válunk arra, hogy lemondjunk a világ megváltoztatásáról.

Márpedig az ember lényegéhez az is hozzátartozik, hogy amikor számára kedvezőtlenül változnak a környezeti feltételek, az ember – az élővilág egyéb fajaival ellentétben – nem adaptálódik, hanem arra törekszik, hogy változtasson a világon.

Melyik honlapon tudhatunk meg Önről többet, és az aktuális eseményekről?

Van rólam hír bőven. Ha valaki beírja a nevem a keresőbe, biztosan kap vagy negyvenezer találatot. Sok mindent meg lehet tudni rólam az írásaim alapján ( www.rezandras.hu ), arról, hogy mi mindennel foglalkozom, a legjobb forrás a www.rezandras.lap.hu, azt, hogy oktatóként éppen mivel foglalkozom, a www.werkakademia.hu mutatja meg.

De annyira azért nem vagyok én jelentős személyiség, hogy a kedvemért állandóan a világhálón lógjanak. Ha valakit tényleg érdekel valami, megtalál a rezandras@rezandras.hu levélcímen.

Mit üzen a Sopron.info.hu olvasóinak?

Én is csak azt üzenhetem, amit egyik kedvenc szerzőm, a néhány éve elhunyt Douglas Adams Galaxis útikalauz stopposoknak című regényében: NE ESS PÁNIKBA! Meg azt, hogy a világ katyvaszos, lökött, nem is mindig barátságos, de ha együtt nevetni tudunk rajta, máris elviselhetőbb.

Nagyon köszönöm az interjút és további áldásos, békés és boldog életet és munkásságot kívánok Önnek.
Demuth János