Soproni kékfrank

Az 1929–1933-as világgazdasági válság idején számtalan pénzhelyettesítő jött létre. Létjogosultságukat az adta, hogy Keynes akkoriban még nem írta meg A foglalkoztatás, a kamat és a pénz általános elmélete című korszakalkotó művét, amely a gazdasági válságok leküzdésére a pénzkínálat növelését, az állami kiadások fokozását, alacsony kamatokat javasol.

A gazdaság szereplőinek egy része, mintegy megelőlegezve Keynest, ösztönösen pénzhelyettesítők létrehozásával növelte a pénzkínálatot.

A válság első pénzhelyettesítőjét egy csődbe jutott bajor szénbánya tulajdonosa teremtette 1930-ban Németországban, amikor szénutalványokkal kezdte fizetni munkásait. A környékbeli boltok elfogadták az utalványokat, és beszállítóiknak is utalvánnyal fizettek. Végül az utalvány eljutott azokhoz, akiknek szükségük volt szénre, és ők váltották be. 1931-ben már 2000 vállalat bocsátott ki hasonló utalványt.

Az ausztriai Wörglben 1932-ben az önkormányzat bocsátott ki pénzhelyettesítőt, amellyel a helyi adókat lehetett leróni. A rendszer remekül működött, egy év alatt a városban a munkanélküliség 25 százalékkal csökkent, miközben országszerte növekedett. Az ötletet több osztrák város átvette. Irving Fisher, a pénzforgalmi egyenlet megalkotójaként ismert amerikai közgazdász az osztrák példa nyomán szorgalmazta a pénzhelyettesítők bevezetését az USA-ban, amit 400 városban meg is fogadtak.

Ezeket a pénzhelyettesítőket a hatóságok néhány éven belül betiltották, de a világgazdasági válság elmúltával már nem is volt szükség rájuk. Az egyetlen túlélő a svájci Wirtschaftsringgenossenschaft 1934-ben létrehozott pénzhelyettesítője. A ma már bankként működő szövetkezet saját pénzét Svájc-szerte 60 ezer kis- és középvállalkozás használja.

A jelenleg dúló világgazdasági válság nem hozta el a pénzhelyettesítők reneszánszát, mivel a válságot világszerte a keynesi módszer szerint kezelik. Magyarországnak azonban magas adósságállománya miatt nincs lehetősége e módszer alkalmazására, ezért első pillantásra kézenfekvőnek tűnik a soproni ötlet, hogy kékfrank néven pénzhelyettesítőt bocsátanak ki. „Mentőötlet forintszűke idején”, „Új fizetőeszköz a gazdasági válság enyhítésére” – tudósítanak az internetes portálok. Ám a rendszer működését megvizsgálva kiderül, korántsem erről van szó.

Az interneten elérhető információk szerint annak, aki tagja akar lenni a kékfrankövezetnek, száz euró értékű részjegy vásárlásával be kell lépnie a HAMI Európai Szövetkezetbe, majd forint- és kékfrankszámlát kell nyitnia a szövetkezet ügynökeként tevékenykedő takarékszövetkezetben. Ezután legalább annyi forintot be kell fizetnie a számlájára, amennyi pénzt kékfrankra kíván váltani.

Több pénz tehát nem lesz a gazdaságban, sőt száz euróval csökken is a tagonként felhasználható pénzmennyiség.

A rendszer nyeresége abban rejlik, hogy a kékfrankra átváltott forintösszeget a takarékszövetkezet egy hónapos betétben tartja, ami a likvid eszköznél magasabb kamatot biztosít a számára. E magasabb kamat egy részét a takarékszövetkezet átengedi a kékfrankszámlát vezető betéteseknek, illetve a HAMI Szövetkezetnek. A betétes akkor kapja meg az utolsó kamatot, ha egy hónappal korábban bejelenti, hogy kékfrankját forintra kívánja váltani.

Mód van azonnali átváltásra is, ám akkor a betétes elesik az utolsó kamattól.

Úgy tűnik, a konstrukció legnagyobb nyertese a takarékszövetkezet. Bővíti ügyfélkörét és csökkentheti a hitelintézeti törvényben meghatározott likviditási igényt. Kérdéses azonban, hogy a rendszer mennyiben lesz sikeres.

Szép számmal lesznek ugyanis olyan tagok, akik több kékfrankot kívánnak majd átváltani forintra, mint amennyit korábban vásároltak. (Ezek számára – az elérhető információk szerint – semmi nyereséggel nem jár, ha átváltási szándékukat egy hónappal korábban bejelentik.) Forintra a továbbiakban is szükség lesz a körön kívüli vásárlásra, munkabérek, adók fizetésére.

Kérdéses az is, hogy a kamatnyereség elegendő lesz-e a HAMI működtetésére és a Sopron hírességeit bemutató pénzhelyettesítők kinyomtatására. Javaslom a PSZÁF-nak, hogy folyamatosan ellenőrizze a HAMI-val együttműködő takarékszövetkezetet.

Egyvalamire mindenképpen jó a soproni kékfrank: reklámozza a soproni kékfrankost. Válság idején jó bornak is kell a cégér.

KUN JÁNOS

(A szerző közgazdász)

hvg.hu

3192 / 1286 látogató

kapcsolódó cikkek

“Soproni kékfrank” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Itt csak egy kérdés merül fel. Hogyan fogják megőrizni a frank értékállóságát, ha a forinttal 1:1 arányban váltják, és a forint inflálódik? Vagy nem is cél megőrizni, hanem rögzített árfolyama lesz. Ha rögzített árfolyama lesz, akkor viszont nem fogja hosszú ideig megőrizni az értékállóságát. Persze van megoldás…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

1 × 3 =