Sopron.info.hu

Szubjektív Volt beszámoló 2.

  2006 júl 10 / #VOLT fesztivál Sopron

3. nap (a mélypont) Ez a nap sikerült számomra a legrosszabbul. Terv szerint viszonylag korán kimentem volna bulizni, de sétálás közben csörgött a telefonom…egy barátom volt, hogy épp megy a lőtérre, és ha van kedvem, menjek én is. Ilyesmit nem szoktam kihagyni, meg persze ő is készült kimenni Voltra, szóval nem kellet kétszer mondania.

Párszáz lövedékkel később rádöbbentünk, hogy ha Lordra oda akarunk érni, akkor gyorsan el kell indulni. Így már nem tudtam hazamenni… szóval sportcipő, szemüveg – a jól bevált bakancs és kontaktlencse helyett (azok jobban bírták volna az elkövetkező eseményeket. Szóval ekkor történt az idei Volt mélypontja: felhőszakadás. A szemüveggel nem láttam semmit, mert nincs rajt ablaktörlő, a sportcipőben meg pillanatok múlva tocsogott a víz. Gyakorlatilag teljesen átáztunk,  így maradtunk Lordra meg Hobóra, aztán irány haza. Kár, hogy idén se jött össze egy esőmentes Volt.

4. nap (nálam a csúcspont)

Elérkezett az utolsó nap, de ezúttal hölgytársasággal mentem. Már délelőtt körülsétáltunk, kérdőíveket töltögettünk, meg ilyesmik, amolyan kis Sziget feelingel. Aztán ebéd, majd András Pince, ahol megállapítottuk, hogy a Merlot idén is nagyon finom J. Aztán irány zúzni, célba vettük az Alvin koncertet. Hát mit mondjak, a hangosítás mindennek az alja volt, az éneket egyáltalán nem lehetett érteni, szerencsére én azért tudtam kívülről is a számokat, de a társaságom számára nem volt túl kedvező a helyzet, mivel ő nem ismerte az Alvin számokat. Viszont kicsivel később a Depresszió koncerten hatalmasat zúztunk, én kis naívan nem mertem berángatni a csajt a sűrűjébe (először volt koncerten), mire ő kézen fogott és úgy behúzott az elejére, hogy csak lestem. Aztán összekapaszkodva pogóztuk végig az egész koncertet. Rég éreztem ilyen jól magam. Utána kicsit kék zölden, széles vigyorral mászkáltunk össze-vissza, majd mivel ő az elektronikus zenét is szereti benéztünk Hyperspace-re, majd Palotaira is, és reggelig nyomtuk. Kicsit kilógtunk az átlagból a vastagon sáros acélbetkós bakancsainkkal meg a jó kis kockás háromnegyedes nadrágommal, de jól éreztük magunkat, igaz én 3 körül a halálomon voltam, és majdnem elaludtam, de valaki hozott jégkockát, aminek segítségével sikerült visszatérnem az élők sorába.
Epilógus

Összességében a Volt évről-évre egyre jobb, és szervezettebb, de nem ártana még több gumilap, mert itt-ott így is hatalmas volt a dagonya. A koncertfelhozatal jó volt, valószínűleg mindenki találhatott kedvére valót, és szerencsére ez a fesztivál még nem jutott a Sziget sorsára, ahol egyre kevésbé van meg a régen volt életérzés. Jövőre egészen biztosan itt leszünk megint

phoenix