Tejfölös krumplileves, gombával
Rég volt már hogy receptet írtam, így hát most újra nekidurálom magam. A szerkesztő is zaklat, hogy jó ez, meg hogy írjál még…. Ma délután igencsak megéheztem, és szertenéztem a hűtőbe, mit is lehetne főzni, valami gyorsat, jót, laktatót?
Egy csomag champignonon akadt meg a szemem és már kész is volt a grandiózus terv. Bár ez az étel istenigazából vargányából az igazi, és ha megtehetitek, csináljátok, abból, akár szárítottból is. (a felhasználás előtt áztassátok be, és az áztatólevet is használjátok fel) Na de így champignonnal se kutya.
Tehát kell hozzá champignon, krumpli, hagyma, fokhagyma, szalonna, tejfel, tej, tejszín, babérlevél, só, bors! Asszem ennyi! De álljunk csak neki, és máris kiderül!
A szalonnát apró kockákra vágjuk, és kevés olajon elkezdjük pirítgatni ( aki vegetáriánusan akarja, vagy nem szereti a szalonnát, az nyugodtan kihagyhatja. Én imádom! Meg is ettem főzés közben pár szeletkét, de látszik is rajtam!), majd hozzádobjuk az apró kockára vágott két szép nagy fej vöröshagymát. Pirítgatjuk, kevergetjük aztán utánuk, küldjük a préselt fokhagymát, meg a majoránnát (na ezt kihagytam a felsorolásból). Kevergetjük, és valami bődületes jó illatot kell, hogy érezzünk!
Sudár legénykoromban, ilyenkor mindig kivettem pár evőkanállal ebből a kotyvalékból és ráhalmoztam egy szelet kenyérre. Gondolhatjátok….urva jó volt! Erre aztán rá az apró kockákra vágott burgonya kb egy kiló, és fél kiló gomba meg az a fránya babérlevél. Még egy kis pirítás, majd felöntjük másfél liter vízzel, egy deci tejszínnel, meg egy kis tejjel. Minden valamirevaló konyhán alaplevekkel főznek, ami azt jelenti, hogy egy ilyen levest például csontlevessel öntenek fel, de külön van zöldséglé, halalaplé, húslé, és ezek már önmagukba is sok finom ízt hordoznak, ami aztán belesimul a levesükbe.
De mivel nekünk ilyen nincs otthon, szerintem nem szentségtörés a leveskockák használata! Nekem mindig van otthon, erőleves, tyúkhúsleves, zöldségleves kockám! Ezt csak azért írtam le, mert most ilyeneket kell beleszórnunk a levesünkbe egy-kettőt, meg sót, és persze borsot!
Forraljuk fel az étket, és várjuk, meg míg a krumplink megpuhul. Ízesítsük még ecettel, pár csöppel csak. A legjobb erre talán a balzsamecet, vagy egy jófajta fehérborecet, de persze a sima is megteszi. És most jön a csúcspont! Egy egés, nagy, doboz (0,5 kg) Tejfellel és pár kanál lisztel, fogyózók, reformétkezők, étkezési keményítővel, habarjuk be a levesünket. ( a habarás legcélravezetőbb módja, ha a tejfelünket kevés vízzel simára keverjük, egy habverő segítségével, majd hozzákeverjük a lisztet, azzal is egyneműsítjük, aztán egy jó merőkanál, forró levest is belekeverünk, (ezt hívják hő-kiegyenlítésnek) és ezt az egészet gyorsan beleburítjuk a levesünkbe, miközben azt bőszen kevergetjük. Így aztán nem lesz csomós, a leves, és nem csapódik ki a tejföl!)
Tálalhatjuk is! A tetejére frissen vágott petrezselyem zöldet és vagy metélőhagymát szórjunk!
Tuti… Én be szoktam vágni két nagy übrikkel belőle, és más aztán már nem is kell a boldogságomhoz!
Torkos Zerge