Volt 1. nap
Túl vagyunk az első napon és máris sajnálom, hogy már csak 3 van hátra. Két barátommal és egyikük nővérével (aki nyert egy jegyet valahol) indultunk neki a fesztiválnak. Sajnos a bejutással elsőre akadtak gondok, mivel a a jegybeváltó helyen senki nem tudott a nyereményjegyről, de gyors telefonálgatás után azért csak megoldódott a helyzet.
Amíg a csajok kint intézkedtek, ketten bementünk és végre bepakoltam a sátramba, hogy este már aludni is tudjak. Utána hátraarc és irány András pince, ahogy ezt már a sokéves rutin diktálja. Ott az egyik kancsó bort követte a második, és mivel nagyon jól éreztük magunkat, így sokáig maradtunk. Közben összefutottam a sátorszomszédokkal is, meg persze elpusztult András bácsi összes zsírosdeszkája. Végül csak elindultunk vissza a fesztiválra, mert mindenről mégsem akartunk lemaradni. Sikeresen oda is értünk Kispál koncertre, amiből nem sokat láttam, mivel Kriszti Eddára akart menni, én meg elkísértem. Jött volna velünk mégvalaki, de őt olyan sikeresen elhagytuk, hogy reggelig már nem is láttuk.
Eddán is óriási tömeg volt, látszik, hogy bármikor meg tudnak tölteni egy nagyobbacska sátrat. Jól éreztük magunkat, sikerült belelendülnünk a bulizásba. Edda után vettünk sört, majd a merre tovább kérdésre a Tankcsapda volt a válasz. Nem mentünk be a sűrűjébe, inkább leültünk a tömegen kívül, és iszogattuk a sört, de miután elfogyott, felkeltünk és egy hatalmasat tomboltuk.
Végigénekeltem az összes számot, melyek között voltak az újabbak közül is, de a régi kedvenceim sem maradtak ki. Különösképpen örültem az Egyszerű dalnak, és a Legjobb méregnek. Alaposan kitettek magukért, volt pirotechnika is és bőven elmúlt már 1 óra mire vége lett a koncertnek.
Utána visszamentünk a sátrakhoz, és még sokáig elbeszélgettünk. A csigák ezúttal nem támadtak, helyette amikor már csak ketten tartottuk a frontot érkezett egy részeg srác aki a sátrát kereste (kevés sikerrel, azt se tudta merre van), majd belefeküdt a csajok felfújható fotelébe. Aztán be akart költözni az egyik sátorba, de erről gyorsan lebeszéltük (aligha örültek volna neki a sátor jogos tulajdonosai), végül a fotelt is visszaszereztük, ő meg kezében egy pizzaszelettel békésen elpihent a sátrak közötti kis téren némi szotyolahéj toleráns társaságában.
Hogy később mi lett a sorsa azt már nem tudom, mert mi is elmentünk aludni, ő meg reggelre eltűnt, úgyhogy vagy hazatalált, vagy a csigák ették meg. A fotel viszont remekül bevált párnaként, így egész jót sikerült aludnom, de előtte még ettem egy hotdogot…na igen, a hotdog az infláció legjobb mérője, mivel évről-évre drágább, de azért jól esett. Folytatás ma, hogy merre, azt már nem is tippelem, de bizos jó lesz :)
