VOLT 2007 – 3. nap – beszámoló
Megérkeztünk az idei Volt háromnegyedéhez, ami igazán szomorú, mert már csak 1 nap van hátra, de nekem még ezen felül is igazán pocsékul indult a napom. Nem igazán részletezném, legyen elég annyi, hogy a facér rockercsajok ne kíméljenek, rám férne valaki, aki szeret fesztiválokra és koncertekre járni. Na de ennyit a magánéleti válságról, inkább lássuk mi is volt ma a fesztiválon. Ma 3-kor indultunk, ekkor némi eső riogatott minket, de szerencsére hamar abbamaradt, mire felértünk a kempinghez már el is állt.
Mi pedig száguldottunk be Run to the sun koncertre. Róluk már olvashattatok a Sop-rock beszámolóban, ők azok, akik megnyerték az idei tehetségkutatót. Nagyon kellemes Reggae meg Ska meg ki tudja még miféle zenét játszanak, és úgy néz ki ezt sokan szeretik, mert egészen szép számmal buliztunk rá. Ezután megejtettük a már hagyományos napi borozásunkat András pincében, zsírosdeszkával feldobva (nem, nem fizetnek a reklámért, tényleg ilyen jó hely). Ezután benéztünk Freshfabrikra meg Subscribera, aztán irány a nagyszínpad, ahol már javában készülődött a Tankcsapda. Mondanom sem kell, szép tömeget mozgattak meg, pogó ezerrel, és a Johnny a mocsokban alatt rekedtre énekeltem magam. Szóval jó volt. Jó számokat választottak, kellőképpen sok régebbit is beválogatva (Baj van, R’n’r rugója, Civilizáció vége, Johnny a mocsokban, stb. stb.) Csapda után kintről belehallgattunk az Alvin és a mókusokba (szívesen bementem volna, de muszáj volt pihenni egy kicsit). Aztán műfajváltás: következett a Prodigy.
A tömeg mérete felülmúlt minden eddigit, talán azért is mert a Prodigy az az elektronikus zenéből, amit még a rockerek jó része is meghallgat. Nekem is van pár kedvencem tőlük (Firestarter, Breathe, Voodoo people), ezeket mind hallhattuk. Igaz meg kell jegyeznem, az előadás sokszor nem tűnt olyan átütő erejűnek, mint a klipjeikben, lehet, hogy csak én éreztem így, de lehet, hogy már nincsenek a régi formájukban. Sajnos nincs összehasonlítási alapom, mert élőben most láttam őket először.
Még Prodigy alatt elkezdődött a Megawatt sátorban a Beatrice is, így egy idő után átmentünk oda tombolni egy jót. A jó öreg Nagy Feró még mindig remek hangulatot tud csinálni, így nem kellett csalódnom, ráadásul Prodigy ide vagy oda, közönségből sem volt hiány egy csöppet sem. Miután tisztáztuk, hogy Kun Béla mit is csináljon, és mennyire, meg elénekeltük a Pancsoló kislányt lassacskán piszokul elfáradtunk. Így a társaság fele hazaindult engem is beleértve, míg a többiek maradtak, mert csak reggel van vonatjuk hazafelé. Holnap pedig az utolsó nap következik, erős zenei felhozatallal, én mindenképp megyek Depresszióra, Kispálra és Kornra, de előtte még benézek a Megawattba is, úgyhogy találkozunk ott, jó bulizást mindenkinek!