VOLT 2007 – 4. nap – beszámoló

Hát sajnos elérkezett az idei Volt vége. Én még bírnám pár napig. Ilyenkor mindig rossz hangulatom lesz, mint amikor még diákként vége lett a nyári szünetnek talán ahhoz hasonló. Újra jönnek a hétköznapok. Na de lássuk mi is volt az utolsó napon. Ma azzal az elhatározással indultunk neki, hogy ha törik, ha szakad, kipróbáljuk az óriás lengőtekét. Alig egy óra sorban állás után sikerült is, szerencsére közben nem kaptunk napszúrást. (Örömmel láttam, hogy bejött az előrejelzés, és tényleg jó idő lett az utolsó napra).

Jó buli volt az a teke, csak hiába kapálóztam, ártalmatlanul suhantam el a legtöbb üveg mellett, és nem értem el őket. Na majd jövőre tarolok. Az óriás sörösüvegek után megint borért mentünk, majd belevetettük magunkat a Depresszió koncert közepébe. Jó kis koncert volt, ennél jobb csak akkor lett volna, ha nem fényes nappal van, hanem inkább estefele, de azért így is remekül éreztük magunkat.

Depresszió után rögtön Kispál következett, mi most csendesülősre vettük a figurát, azaz leültünk a fűbe és úgy hallgattuk végig a koncertet. Lovasi hozta a formát, és a mellettem üldögélő hölgytársaság is megjegyezte, amit én mindig is mondtam: koncerten sokkal jobbak, mint otthon hallgatva (bár én otthon is imádom hallgatni őket). És hogy miért is üldögéltünk… nem volt már energiánk pörögni. Kispál után a Korn következett, bátran mondhatom, hogy az est igazi fénypontja, fergeteges koncertet adtak, nagyon tetszett, pedig bevallom, amúgy nemigen hallgattam a lemezeiket. Mindenesetre látványnak sem volt utolsó, ahogy a tömeg egy emberként csápolt, hullámzott. Korn után végképp elfogyott minden erőnk, így már csak üldögéltünk, beszélgettünk, majd hazafelé vettük az irányt.

Összefoglalva az idei Volt ismét tudott jobb lenni az előzőeknél, igazi világsztárokkal és a hazai zene színe javával, meg persze az igazi Volt hangulattal. Végre visszaállt a világ általam kedvelt rendje is, sokkal több rockert láttam, mint tavaly (lehet akkor is voltak, csak álcázták magukat), nem volt hiány bakancsos, tornacipős rockerlányokból (ők a kedvenceim), és hosszú hajú rockersrácokból sem, de voltak más műfajok követőiből is bőséggel, igazi sokszínű fesztivált csinálva. Azt hiszem programokból is mindenki találhatott kedvére valót, akár a rockot, akár az elektronikus zenét, vagy a hip-hopot, vagy bármely más műfajt kedveli (talán szimfonikus zene nem volt).

Mit is mondhatnék a végére? Jövőre legyen még jobb, még nagyobb a Volt, essen kevesebb eső, legyen olcsóbb a sör, süssön a nap, és bulizzunk még az ideinél is nagyobbat! Találkozunk ugyanitt 2008-ban.