Sopron.info.hu

Volt 3-4. nap

  2009 júl 07 / #Volt Fesztivál 2009

Véget ért az idei Volt fesztivál is, és bennem máris ott az érzés, hogy szívesen folytatnám még napokig.

A második napra szerencsésen felszáradt az előző napi eső, így a sártenger is eltűnt, és a továbbiakban már igazán kellemes időjárásnak örülhettünk. Mivel eljött a hétvége a fesztiválra kilátogatók száma is jócskán megnőtt.

Már ekkor sejteni lehetett, hogy idén újabb rekord születik. Aztán a másnapi tömeggel ez már egészen biztossá vált. Annyi embert, mint szombat éjjel még sosem láttam a Volt fesztiválon. És azt is leszögezhetem, hogy ennyi szép lányt sem…

3. nap

A pénteki napot rögtön egy igazán ütős koncerttel kezdtem, hiszen a nagyszínpadon a Sepultura játszott. Kicsit furcsa volt, hogy ilyen korai időpontra kerültek, de ettől függetlenül igazán jó koncert volt. Annak ellenére, hogy a Cavalera testvérek egyike sem játszik már az együttesben a régi számok is jól szóltak, a közönség pedig lelkesen tombolta végig a koncertet. A banda tagjain látszott, hogy élvezik amit csinálnak, nem zavartatták magukat a méltatlan időpont miatt sem.

Még a Sepultura alatt  megismerkedtem két nagyon kedves lánnyal is, akikkel a fesztivál hátralévő részében még sokszor összefutottam, nemhiába egy ilyen fesztiválon rengeteg új barátot szerezhet az ember.

Sepultura után újdonsült ismerőseimmel az MTV pop-rock aréna felé vettük az irányt, ahol jól elsörözgettünk amíg el nem kezdődött a Supernem koncertje. Ezt az első sorból élveztem végig. Nagyon jó koncert volt, kiváló hangulattal. Volt aki a bodysurffel is megpróbálkozott, de ahogy a színpad előtti kordonhoz ért, az addig az egész koncertet rezzenéstelen arccal végigálló biztonsági ember a másodperc töredéke alatt véget vetett a szárnyalásának, és egy pillanat alatt átemelte a kerítés felett, majd határozottan kitessékelte. Elég profi megmozdulás volt.

A Supernem után kicsit belehallgattunk a Depresszióba, aztán a csajok egyszercsak kilőttek, mint a puskagolyó. Miután 5 perc múlva sem voltak sehol, rájuk csörögtem, hogy mi újság, erre monták, hogy menjek utánuk a Samsung színpadhoz. Mikor odaértem, kiderült a sietségük oka, épp a Supernem dobosát várták, aki hamarosan meg is érkezett. Vele ittunk egy pálinkát, majd egy sörrel közösen indultunk Tankcsapdára. Sajnos közben tennem kellett egy kis kitérőt, és mire visszaértem akkorára duzzadt a tömeg, hogy már nem találtam meg őket.

Ettől függetlenül igencsak jót buliztam. A Tankcsapda abszolút profi zenekar, hibátlan koncertet adtak, és persze a közönség is kívülről fújta az összes számot, így a körülöttem állókkal együtt énekeltük végig az egészet.

A Csapda koncert után összefutottam egy csomó barátommal, akikkel már koncertre nem mentünk ellenben mindenfele iszogattunk és mászkáltuk, amivel igazán jól elvoltunk reggelig.

4. nap

A délelőtt átalvása után újult erővel vetettem magam a Volt utolsó napjára. Miután a vasútállomáson felvettem a kocsival két lányt akikkel még az első napon ismerkedtem meg, beváltottam a nekik tett ígéretemet és elmentünk az András pincébe egyet borozni. Innen 5-kor folytattuk az utunkat a fesztiválra, ahol először belenéztünk Péterfy Bori koncertjébe (akinek igazán kellemes hangja van), majd körbesétáltuk, aztán én a Moby Dick koncertre vettem az irányt, a lányok Quimbyre mentek, és megbeszéltük, hogy majd utána találkozunk.

A Moby Dick természetesen nem okozott csalódást, igaz Smici átvezető szövegéből kitűnt, hogy ő viszont kicsit csalódott, hogy nem a nagyszínpadon játszanak, de ahogy mondta, inkább egy kisebb színpadon este, mint a nagyszínpadon délután 5-kor. Ezzel a Sepultura koncerte is utalt, amin ők is ott voltak. Reméljük, hogy a 30 éves jubileumi koncerten azért megkapják a jól megérdemelt nagyszínpadot. Egyébként régi probléma a magyarországi fesztiválokkal kapcsolatban, hogy vannak együttesek nagyszínpadon, akiknek a koncertjén alig lézeng valaki, míg más együttesek kisebb színpadra szorulnak, holott a nagyot is megtöltenének. Itt a koncerten is megismertem egy igazán kedves lányt, akit le is fotóztam a cikkhez, de sajnos csak telefon volt nálam így nem lett valami jó, de örömmel fedeztem fel, hogy  pauljavor 4. napi fotósorozatán 3 képen is szerepel, így remélem nem haragszik meg, ha az egyik képét kölcsönveszem a cikkhez :)

A Moby Dick után kisétáltam a nagyszínpadhoz, ahol még tartott a Quimby, és ismét belebotlottam a Sepulturán megismert lányokba. Hihetetlen, hogy ennyi ember között is milyen könnyű belebotlani az ismerősökbe. Ha már így összefutottunk egyiküket alaposan megtáncoltattam.

Ezután ideje volt megkeresnem a többieket, hogy együtt élvezhessük a fesztivál fő attrakcióját, Marilyn Mansont, aki hamarosan meg is érkezett, és egy látványos színpadi effektekkel , és rengeteg köpködéssel fűszerezett koncertet adott. Ugyanakkor az egyház nagy csalódására semmi olyasmit nem művelt, mint amit előszeretettel (és alaptalanul) terjesztenek róla.

Így aztán nem áldoztak szűzeket, senki nem elégített ki orálisan senkit (legalábbis a színpadon biztosan nem), és persze Isten sem ért rá éppen, hogy tűzesővel vagy egyéb látványos módon pusztítsa el az együttest. Persze Manson sem úgy nézett ki mint a sátán földi helytartója, sőt magához képest kifejetetten visszafogottan volt felöltözve, így akár a közönség soraiban is láthatott extrémebbet a figyelmes szemlélő. Amúgy a koncert jól szólt, a közönség első fele tombolt is rendesen, míg a hátsó sorok inkább csak álldogáltak, látszott, hogy sokakat inkább csak a negatív hírverés miatti kíváncsiság, mintsem az együttes iránti rajongás hozott el.

A Manson koncert végére már komoly derékfájdalmakkal küzdöttem, a 4 nap folyamatos bulizás megtette a hatását, így elkísértem a lányokat a sátrukhoz, majd leültem pihenni az MTV színpadnál. Közben kiütött rajtam a fáradtság, mert rövid időre el is aludtam, annak ellenére, hogy az Isten Háta Mögött zenekar igen kellemes zenét játszott.

Ha bírtam volna még energiával szívesen maradtam volna, de így hazafelé vettem az irányt, tele kellemes élményekkel, és a fesztiválok végén mindig jelentkező enyhe depresszióval.  Messze van még a következő Volt, pedig legszívesebben most rögtön mennék újra.