Volt fesztivál 1-2. nap
Félidőhöz érkezett az idei Volt fesztivál, de az igazi pörgés még csak most kezdődik, hiszen itt a hétvége, ilyenkor mindig többen jönnek ki mint a hétköznapokon. Sajnos az időjárás eddig nem túl kegyes hozzánk, hiszen minden nap esik, és sajnos a kilátások ezügyben a további napokra sem bíztatóak.
Az első napon kellemes meglepetésként ért, hogy bár előtte egész héten zuhogott, mégsem volt sártenger. (Ez sajnos tegnap estével megváltozott). De egy kis sár nem tántoríthatja el a fesztiválozókat, ha jól akarják magukat érezni…
Első nap:
Az első napon sajnos volt némi fennakadás a sajtós belépőkkel, így meglehetősen későn jutottam be, terepszemlére nem is igen maradt időm. De ahogy lenni szokott, a rengeteg ember között már az első sörös pultnál ismerősökre bukkantam, így társaságban fedezhettem fel, hogy milyen lett idén a Volt. A helyszíneket alaposan átrendezték, de azért hamar ki lehet igazodni rajta. A nagy színpad nagyobb teret kapott, amire a tegnapi Limp bizkit koncert alapján szükség is volt. Ha nem tévedek, a sátorral érkezőket is több hely várja, mint tavaly, ami szintén pozitív, hiszen az elmúlt évben már a 0. napon is alig találtam helyet.
Az első napon sajnos kis csalódás volt a Dalriada koncertje, mivel a hangosítás rettentő rossz volt. Nagyon szeretem az együttest, de semmit nem lehett szinte hallani az énekből. A társaságunkból az egyik lány meg is kérdezte tőlem, hogy magyarul énekelnek-e? Ismerve Laura hangját ez a kérdés mindent elmond a hangosításról. Ugyanakkor szerencsére ez a probléma az ugyanott fellépő más együtteseknél nem állt fenn, legalábbis amiken ott voltam, azok élvezhetően szóltak.
Dalriada után maradtunk Edda koncerten. Az Edda nekem az az együttes, amit otthon nem nagyon hallgatok, ugyanakkor koncerten remek hangulatot tudnak csinálni már pusztán azzal is, hogy minden korosztály kívülről fújja az összes slágerüket, így remek össznépi éneklős-ugrálós bulik kerekednek.
Az első nap maradék részét pálinkázással és beszélgetéssel töltöttük, ami éppúgy hozzátartozik a Volt érzéshez, mint a koncertek.
A második nap:
Csütörtökön végre időben (legalábbis nagyjából) kiértem a fesztiválra, csak a dumaszínházról maradtam le. Az sajnos annyira korán kezdődik, hogy addig még nem sikerült leküzdenem a másnaposság tüneteit :)
Eleinte ragyogó napsütés fogadott, így végre alaposan körbesétálhattam. Sajnos a jóidő nem tartott sokáig, épphogy megérkezett az előző napi társaság, és leültünk sörözni, máris megjött az eső. Így bemenekültünk a T-online Caféba, ahol fedél volt a fejünk felett, és néhány sör elfogyasztása közben végignéztük, hogyan változik sártengerré minden. Aztán szerencsére csendesedett az eső, így kimehettünk élvezni a Kispál koncertet. Azért ha jó a hangulat az ember nem esik kétségbe, így a sárban cuppogva csárdást jártunk Kispálék zenéjére.
Kispál után természetesen egy tapodtat sem mozdultunk a nagyszínpad elől, hiszen jött a Limp Bizkit. Nem is okoztak csalódást. A koncertjükön egymást váltották a lassabb átvezető részek, és az igazi kemény zúzós refrének, amiken végre mindenki igazán kitombolhatta magát. Itt már senkit nem érdekelt a sár, a tömeg önfeledten ugrált és hullámzott, a nagyszínpad előtti tér pedig csordulásig telt emberekkel. Igazi profi koncertet láthattunk, már önmagában ezért is érdemes volt kilátogatni a fesztiválra.
Ezután az MTV Pop-rock Arénába tettük át a székhelyünket, ahol a Pokolgép koncertjének még elkaptuk a végét, itt is nagyon jó volt a hangulat, és persze mindenki énekelte A Jel szövegét. A Gép után a többiek a csajok unszolására leléptek a Samsung színpadra partyzni, én viszont maradtam Blind Myselfen. Nem bántam meg, a srácok ismét kitettek magukért. Csak én voltám már túl fáradt hozzá, hogy tomboljak egy hatalmasat, de így is nagyon élveztem. Minden elismerésem az énekesé, ha nekem kellene így végigordítani egy koncertet én már az első szám után sem tudnék megszólalni:)
Most pedig megyek és belevetem magam a 3. napba, ami remélem több napsütést tartogat. Kint találkozunk!