Zerge a sikeres gombász
Igazi gombászó idő köszöntött ránk az utóbbi pár hétben. Természetesen én is kihasználtam az alkalmat és kedves barátommal kimentünk a harkai lőtér mögötti területre, egy kicsit szétnézni. Tavalyi tapasztalatunkból tanulva (amikor is nem találtunk semmit, csak pár bolondgombát), csak egy táskát vittünk magunkkal! Idén viszont nem teljesen tíz perc alatt, teliszedtük jókora táskánkat!
Csak úgy visszhangzott az erdő, őröm kiáltásainktól, minden alkalommal, amikor gombát találtunk! Csupa -csupa őzlábgombát, a kicsiktől az óriás kalaposokig! Találtunk még galambicát is rendesen, de a várva várt vargányára sehogy sem leltünk!
Aztán egyszer csak megpillantottam az elsőt, ahogy éppen csak kikandikált kalapja a gőzölgő avar közül! Kellő tisztelettel leguggoltam mellé, és kinyitottam a bicskámat, és ekkor láttam meg, hogy hova is hozott a jósszerencsém! Körös-körül mindenhol a szebbnél-szebb keménykalapos vargányák, apró kis gömböcskéktől, az óriás esőernyőkig!
Nem volt mit tenni, levetettem a kabátomat, bekötöttem az ujjait, és szépen telirakosgattuk gombával, természetesen minden darabbal úgy bánva, mintha hímes tojás lenne! Otthon aztán nekiálltam megfőzni az erdő adta kincseket!
Az őzlábgombával nem sokat vacakoltam, szépen megtisztítottam, megmostam, sóztam, borsoztam majd annak rendje és módja szerint kirántottam! Pár csepp citromlé rá, és már tömtem is csak úgy kenyérrel, meg apró kis ropogós ecetes uborkával!
A vargányából meg a párszem tyúkgombából, amit az autónkhoz menet a réten találtam, tejfeles krumplilevest készítettem lásd: http://www.sopron.info.hu/2007/03/14/tejfolos-krumplileves-gombaval
A keményebb, apró vargányákból meg egy tejszínest szószt főztem, amit fettuchini (vékony metélt) tésztával és frissen reszelt parmezánnal habzsoltam! A felszeletelt vargányát vajban átfuttatott hagymán megpirítottam, majd sóval, borssal, egy leheletnyi zúzott fokhagymával és friss, aprított petrezselyemlevéllel ízesítettem. A vargányát véleményem szerint nem szabad agyonfűszerezni, mert akkor elveszítjük ennek a csodának az igazi zamatát, ízét!
Tehát csínján a fűszerekkel, csak éppen annyit, ami kiemeli, és nem elnyomja a gombánk ízét! Ezután meglocsoltam egy slukk fehérborral és két deciliter főzőtejszínnel, összerottyantottam. Aztán már kevertem is hozzá a frissen főt tésztát! A vargányát, ha igazán friss és egészséges, akkor bátran fogyaszthatjuk nyersen is. Tudom ez elsőre egy kicsit bizarrnak, tűnik, de próbáljátok meg!
A vargányát nagyon vékony szeletekre vágom és elterítem a tányéron, mint egy carpacciot! Bőségesen meglocsolom olívaolajjal, sózom, megborsozom, pár csepp citromlevet préselek rá. Olajbogyóval, ruccolával, és természetesen parmezánforgácsokkal tálalom! Nagyon jó!
A vargányát amúgy előszeretettel szárítják, így eltávozik a víztartalom és koncentrálódik a zamatanyag! De én mégis egy másik módszerre esküszöm, mármint ha tartósításról beszélünk! Fehér balzsamecetet, úgy két decilitert, elkeverek négy evőkanál cukorral, és egy evőkanál sóval, beleszórok még négy gerezd aprított fokhagymát, frissen őrölt fehérborsot és végül két deci szűz olívaolajat!
Egy kiló apró szemű vargányát felnegyedelek és olajon gyakran rázogatva aranybarmára pirítom, enyhén sózom, majd friss kakukkfüvet és rozmarint dobok hozzá! Még egyszer átforgatom majd bele burítom az ecetbe. Azonnal zárható üvegekbe töltöm! Azt hiszem holnap hajnalba is kinézek gombászni…..