1956 és napjaink legnagyobb hősei

Természetesen a mentők voltak 1956 legnagyobb hősei, mert nem azt nézték ki melyik táborhoz tartozik, hanem azt kinek van a legnagyobb szüksége az ellátásra. Szabadságharcosok és sérült ávósok mellett sebesült szovjet katonákat is befogadtak, gyógykezeltek és operáltak. A pártatlan segítségnyújtás legnemesebb példája, hogy a föld alatti szükségkórházban az utolsó vérpótszert egy szovjet katonának adták be. Magam is mentőztem fél évig, tudom mivel jár ez a hivatás. Azt viszont máig sem értem, miért csak 195 600 forint most is a mentőápolók átlagkeresete a pótlékokkal együtt.  A túl pénzeltnek számító állami szektorokban, például a 22 állami erdőgazdaság közül hét-nyolc esetében a bruttó hárommillió forintot is eléri a vezérigazgató bérezése.Senki emberfiának nem kívánnék rosszat, ám csak egyszer életében – hacsak tanúként is – szembesüljön azzal, ha nem érti ezt a problémát, hogy  mit jelent az, amikor egy ronccsá szakadt autóban küzdenek valaki életéért azok, akiknek kétszázezer bruttó alatt kell fenntartani családjukat. Magam is megéltem, amikor az ijesztő csend ül egy nyári alkonyon az országútra és senki nem hajthat be, mert a rendőrség elterelte a forgalmat. Közeledünk a mentőkocsinkkal százhatvannal, szerencsére nem mutat  pirosat a jelző, így hát a fénysorompón is átvágtatunk,  a kocsi óriásit huppan. Aztán látjuk a két autót már közelről. Egy fekete Golfot az árokban,  totálisan  összetört orrésszel, az út közepén pedig egy tűzpiros BMW-ét sokkal jobb állapotban. Mindkettőnek kinyílt az összes légzsákja. Egy kislány tápászkodik a Volkswagen Golf mellett a földön. Vérmaszatos arcát felénk fordítja és azt sikoltozza : Anya! Anya! De az édesanyja beszorult az autó ülésébe, az összegyűrődött karosszéria  fogságában fekszik, rongybabaként kitekeredett testtel, jobb felső combjából ütemesen spriccel a vér, csak nyöszörögni tud, de halálra rémült szemeivel is gyerekét keresi. Az apja már feladta a harcot, szétnyílt koponyával, hátravetett fejjel, arcának eltorzul grimasz keretében bámul ránk megüvegesedett tekintetével. Pillanatokon belül dönteni kell. Míg társam a kislányt nyalábolja fel, és látja el, jómagam az asszony pulzusát mérem, közben már fogom az érszorítót is. Tudatosan szinte nem is vesszük észre, hogy a tűzoltók is  segítenek már, vágják a fémdarabokat gyakorlott kezekkel. Semmit nem kérdeznek. Pontosan tudják mit kell tenniük. Eközben fél szemmel látjuk, hogy  az útszéli erdőből egy zavarodott tekintetű fiatal férfi közeledik felénk, a másik autó vezetője. Sántít, az egyik lábáról hiányzik a cipője, a bal térde csurom vér, átüt a farmerjén, de járni képes, és érthetően motyog valamit. – Elveszett az órám! Hol az órám? Négymilliós Hublot volt. Csak félszemmel látjuk miközben sikerül a nő vérzését elállítani, hogy a tűzpiros BMW sportkocsi körül matat. Szerencsére a rendőrök időben közrefogják, később kiderül egy szabálytalan előzés miatt, ő a halált és két súlyos sérülést okozó baleset felelőse. De hát nekünk mindegy, nekünk mentenünk kell. Mi is, miként a másik riadóztatott rohamkocsi, száguldunk vissza a kórházig vezető úton, a lezárás után már szlalomozunk a szembejövő és a mellettünk elmaradó járművek között. Szó szerint az életünket kockáztatjuk. Mégis akad, aki csak azért sem húzódik le. A k…anyádat! – dörmögöm és csak akkor veszem észre, hogy a bal tenyeremen, a kesztyűbe alvadt vérbe csontszilánkok és agyvelődarabkák ragadtak bele.  – Ez a férfié- gondolom és gyorsan megválok a védőkesztyűtől. A kislány az infúzióra kötött asszony kezét szorongatja. – Hogy hívnak ? – kérdezem. – Ágika ! – mondja szipogva.- Most már rendben lesztek! – biztatom, és jéghideg arcocskáját megsimogatom.

Ezt a hivatást sem 1956-ban, sem napjainkban nem a pénzért vállalta senki sem. De 200 ezer és 3 millió között igazságtalanul nagy különbség van. Elviselhető ez gondtalanul egy keresztény gyökereire hivatkozó kormány országában? A rendszerváltáskor egy igazságosabb világban reménykedtünk. Jövő év januárjában 10 százalékkal megemelik a mentőszolgálatnál dolgozók bérét…

A fotó 1956-ban készült. (házipatika.com)