Sopron.info.hu

A Ráspi

  2008 nov 28 / #gasztro

Ha Sopron, akkor Fertőrákos, ha Fertőrákos, akkor Ráspi. Nincs ezen sok gondolkoznivaló, tudtuk mi is, valahogy eddig mégis mindig kimaradt. Most azonban nem bíztuk a véletlenre, már egy hónappal a soproni út előtt asztalt foglaltunk az öntörvényű vendéglős-borászhoz, aki saját bevallása szerint semmilyen trendet nem követ, csak azt adja, ami jó.

Szimpatikus parasztház, ízléses, bár talán eklektikus parasztbarokk berendezéssel. Csupa szép tárgy, de nem minden passzol a másikhoz. Legkevésbé a bejárat előtt elnyúló sport BMW nyeri el tetszésünket, amelyhez természetesen tartozik egy adekvát család is odabenn. A kisgyerek unottan piszkálja az ötezer forintos szarvasgombás spagettit, a többiek a terítőbe kenik a libamájat. De hát erre számítani lehetett, meglepve nem vagyunk: felkapott éttermek, jönnek Pestről is a jólértesült marketingmenedzserek, kisebb-nagyobb családjukkal. (Az udvaron neves médiasztár cigizik, ő már túl van az ebéden.) Szóval érdekes a miliő, de aztán pironkodva bevalljuk magunknak, hogy csak irigyek vagyunk.

Ami jó, hogy csupa csodailtalt tartanak a kínálatban, házilag, friss gyümölcsből készült leveket, virágból készült italokat, ilyesmit. Mi bodzás pezsgővel indítunk. szilvalével, és egy káprázatos Kékfrankos selection bort választunk az ételekhez, ami aztán tényleg hétnyelven beszél. Ami nem jó és némiképp váratlan is, hogy a felszolgálás egészen tétova, álmatag. A bizonytalan kishölgy nem nagyon tud tanácsot adni, nem ismeri a borokat, elfelejt, majd amikor újra figyelmeztetjük, a számlán szerepelteti a ki sem hozott tételt is. (Nem szólunk.) Kicsit meglepődünk, ezért az árért mehetne ez profibban is, bár feltesszük, hogy minden családilag zajlik, mindenki meny vagy hug, a konyhából egy pillanatra maga Ráspi is feltűnik, odabiccent, de nem jön az asztalhoz.

Az ételek nagyon-nagyon finomak. Nem mondható, hogy korábban sehol nem tapasztalt minőség, de minden nagyon rendben van, és vannak köztük kiemelkedőek is. A tálalás gyönyörű, és ahol csak lehet, szerepeltetik a Ráspi védjegyének tekinthető ehető virágokat is. A fenti képen a fogadófalat látható, tepertőkrém, sajtkrém és libamájkrém, hozzá fantasztikus állagú, minőségű házi kenyerek.

A továbbiakban pedig a menü, képriport szerűen:

Szarvasgombás borjúmirigy (bríz), finom, de nem kell elhasalni, a bríz máshol volt már puhább, omlósabb, de olyan sokszor még nem ettem, lehet, hogy ez a helyes állag.

Ez egy sima halászlé, a legjobbak közül való.

Mangalicaszűz, zöldségekkel, erdei gombákkal. Magáért beszél.

Fogasfilé, zöldségköret, kemencés burgonya. Az egyik legnagyszerűbb (t)étel.

Ez egy lazaccal töltött kecsegerolád. A kecsege annyira ritka állat a konyhán, hogy nem bírtam ellenállni, pedig elég borsos ára volt. Viszont megérte. Hozzá tészta, valamilyen zöldfűszerrel, amit nem adtak meg sajnos az étlapon.

Marhaperkelt, galuskával. Van e ki e nevet nem ismeri? A tulajdonosa szerint valami titkos fűszerrel készülhetett, annyira ízlett neki. Szerintem titkos fűszer nem volt, de tényleg ízletes volt.

Túrós rétes és mákos-almás rétes, döbbenetesen kiválóak, frissek, tökéletesek.

Na, ez volt esetünk Ráspival. Ha lehet, megyünk még, de a Michelin csillagot nem adjuk egyelőre oda.

http://dibbuk.blogter.hu/305820/a_raspi