Befogadó Pannonhalma

A magyarországi bencés kongregáció főapátja egy évvel ezelőtt nyilatkozta azt, hogy “amikor befogadom az utcán lévő embert Pannonhalmára, nem az iszlámot akarom magamhoz ölelni, hanem a segítségre szoruló embertársamat”. Várszegi Asztrik aztán arról is szólt, hogy “nem bűn megvédeni magunkat, de nem szabad az emberekben indulatokat gerjeszteni”. Az interjú óta természetesen sokat változott a világ, de az indulatok csak nem csillapodtak. Az egész országot ellepték azok a plakátok, amelyekről egy démonizált ember tekint le ránk, aki  a politikai célzatú hirdetés szerint rosszra akarja fordítani sorsunkat, akadályozzuk hát meg ezt közös akarattal, vagyis a nemzeti konzultáció eszközével. Önvédelem ez, vagy a legsötétebb indulatok felgerjesztése ?Ez itt most a kérdés és a választ természetesen mindenkinek önmagában kell eldöntenie. Mégis számos gondolat és emlék jut eszembe, amikor ennek a milliárdosnak a terveiről kívánnak megkérdezni. Annak az embernek a létező, vagy nem létező terveiről, akinek nagyon visszataszító, rossz arcát láttatják egyre sűrűbben az interneten, az újságokban és az elektronikus médiumokban. A célzott és manipulált politikai propaganda pedig jól bevált eszköz a hatalom birtokosainak kezében. Egy ilyen ábrázolás mozgósító erejű, valóságos fegyver, de senki ne mondja, hogy nem gerjeszt indulatokat. Annak az iskolának, voltam diákja 1970-től négy évig, amely országunk több mint ezeréves apátságának falai közt kapott helyett. Ez főapátság, a Sacer Mons Pannoniae hősies önvédelemből és befogadásból is örök példát adott.  Oros apátnak hívták azt a várvédőt, aki maga is fegyvert fogva, szerzetesi jámborsága ellenére, ha kellett megvédte az övéit és hazáját a tatárok dúlása elöl. A várat és az apátságot nem tudták meghódítani a vad mongolok. Vagy hétszáz évvel később pedig több száz zsidó embert, leventéket, katona szökevényeket fogadott be a legkegyetlenebb náci és nyilas üldözések időszakában Kelemen Krizosztom főapát. Később ezért ez a történelmi tettéért, magát a főapátot is zaklatta a Gestapo 1944 októberében.

Nem tudom, hányan döntenek majd úgy az indulat és félelemkeltés eredményeként, hogy konzultálnak a kormány akaratának és céljainak megfelelően, de azt tudom, hogy  a bencés szellemiség mindig is a legeurópaibb megoldásokat szülte. Békét és közmegegyezést hirdetett, a túlélés és a fennmaradás stratégiáját. Erről a békéről írta Szunyogh Xavér bencés atya, hogy “Olyan ez a benedeki szellem, mint az őskeresztény bazilikák stílusa; az Istenben való nyugalom, a nagystílűség, harmónia, PAX uralkodik benne; és a jó felé való törekvés és a rossz elleni harc soha nem lesz nyugtalan, lázas, az emberi erőket megfeszítő törtetéssé.”