Járom az utam, macskaköves úton

Sopronban már az 1890-es évek elején meghatározták a város úthálózatát, az utakat felmérték és törzskönyvezték is, tudtuk meg dr.Kalocsai Péter vidéki városok tömegközlekedéséről szóló dolgozatából. A terek bazalt kövezése ebben az időszakban valósult meg. Abban az időszakban ez nagyon is megfelelőnek bizonyult, de napjainkban a csaknem hasonló eljárásról a Sopron című újság 1879-ben írt cikke jut eszembe: “Nemcsak a mellék utak, hanem még a főközlekedési utak is bosnyák állapotban vannak.” Szombathely, Győr, Székesfehérvár a múlt század elején Sopron mögött kullogott, most meg lehet nézni tereik kövezését. Azt mondta a minap az egyik fiatal munkás a Liszt Ferenc utcában, hogy a lerakott kövek nagyon rossz minőségűek. Nehéz is velük dolgozni, mert nem szabályos kocka alakúak, hanem a széleik töredezettek, csipkézettek. Az andezit bazalt kockakövek négyzetméterenkénti ára 4500 forint körüli. Tízezer négyzetméter ára tehát 45 millió forint. A most kövezésre kerülő terület pontos nagyságát nem tudjuk, de ha kétszer ennyi, akkor is kevesebb mint 100 milliót dukálna az áruk. Természetesen még rengeteg költség adódhat ezen felül, például a munkások bére. Bár az is igaz, hogy a Felvidékről érkezett kövezők, nem lehetnek olyan szívszorítóan drágák. Azt mondják a mostani belvárosi útfelújítások kétmilliárd forintot emésztenek fel. Hát nem tudom, ilyen sok pénzért talán szebben  kövezett terekre vágynának városunk lakói, hogy éppoly büszkék lehessünk azokra, mint a múlt század elején az útjainkra.

A kőtörténethez persze egyéb érdekességek is hozzátartoznak. 2008-ban például eltűnt a Balfi utca teljes bazaltkő állománya, amikor azt felszedték, hogy helyette aszfaltozzák az utat. A Magyar Nemzet hírül is adta: ismeretlen tettes ellen nyomoz a rendőrség a soproni Balfi utca eltűnt kövei ügyében, az önkormányzat feljelentése alapján. A közműépítés befejeztével ugyanis – még februárban – a burkolatot visszarakó kivitelező azzal szembesült, hogy csupán a töredéke van meg az antik kockaköveknek. Negyven teherautónyi, 40–60 ezer darabnak egyszerűen nyoma veszett valahol a belváros és a harkai telephely között, ahol tárolták őket. Később állítólag különböző helyeken előkerültek a kövek, sőt mily meglepő, még több is, mint amennyi eredetileg volt. Ésszerű volna, ha ennyi kőből most is kerülne valamennyi a felújításokra, és akkor az a költségeket  is tovább csökkentené. Szóval nem is tudom, nagyon kacifántos ez a kőügy. Csak egy régi dallal vigasztalhatom magam: Járom az utam, macskaköves úton, A léptem kopog esős éjszakán, Az ütött-kopott utcák nevét tudom, Mert én ott születtem, ez a hazám.