Nyerhető lett volna…
Nem sikerült, pedig reménykedtünk. Centert váltott, a remek mutatókkal rendelkező Jones-t egy ismeretlen kosarasra, bizonyos Dustin Villepigue-ra váltó Dombóvárt szerettük volna otthonában „elkapni”. Nos, nem sikerült
„A védekezésre tehét nagyon oda kell figyelni, nem szabad engedni, hogy lendületbe jöjjön ellenfelünk.” Többek között ezt mondta, Meszlényi Róbert a mérkőzés előtt.”
Edzőnk tehét pontosan tudta, mi kellett volna a sikerhez, ám a játékosok túl sokat nem tudtak megvalósítani ebből az első félidőben. Nem volt fegyelmezett a védekezés, a srácok engedték, hogy lendületbe jöjjön az ellenfél. Mintha ők maguk is azt várták, remélték volna, hogy a Jones-Villepigue váltás megzavarja őket…Nos az ellenfél játékáról annyit: a dombóváriaktól mindenki többet – ki kicsivel, ki sokkal többet – tett a közösbe, mint a Jones „érában”.
Tény: nagyon puhán kezdtünk, s ez a puhaság, hiába próbálta decibelekkel telített időkérésekkel felrázni a társaságot Meszlényi Robi, nem sikerült. Tegyük hozzá: ahhoz, hogy 16 pontos előnyt szerezzen szünetre az is kellett dombóvári csapat remekül kihasználja a hatástalan védekezésünket. Játékosai kiválóan dobtak, 14 triplakísérletükből 9 beesett az első 20 percben. Persze, mert hagytuk. Kiemelkedő hiba volt, hogy a szünet előtt Meszlényi időt- és cserét kért, lecserélte a faultérzékeny Brooks-ot és Molnárt, hogy a pályára lépő cserék megakadályozzák, megtörjék a Dombóvár utolsó támadását (Addig két csapatfaultunk volt mindössze). Nem sikerült taktikai szabálytalanságot elkövetni és Csirke hárompontost dobott…
Tegyük hozzá, az első félidőben támadásban is csupán Brooks hozta magát, a többiek erőlködtek, ziccereket rontottak.
A szünet után aztán már nem először bizonyította csapatunk: van tartása. Fel tudtak állni a padlóról a srácok, támadásban már feljavult Donta és Bandi, volt ritmus, lendület a játékunkban, s megvoltak már az előzetesben edzőnk által említett extra egyéni teljesítmények. A záró szakasz közepére csapatunk felküzdötte magát 5 pontra, a védekezés is összeállt, a hazaiak nem egyszer csak szenvedtek támadásban. A végjátékban Tory Walker igazolta klasszisát, hogy nem véletlenül játszott a német élvonalban. Az azokban a csapatokban szereplő erőcsatárok közül, kik ellen eddig játszottunk, messze ő a legjobb e poszton játszó kosaras – nem tudtunk vele mit csinálni.
Amennyire dicséretes az, hogy a második félidőben fel tudott zárkózni a társaság, ugyanannyira bosszantó is, hogy nem a meccs elejétől játszott ilyen intenzitással a csapat. Pakson sokkal jobban játszottak, védekeztek a srácok, azzal a teljesítménnyel Dombóváron nyerni lehetett volna. Meg persze úgy is, hogy ha végig úgy játszanak a fiúk, ahogy tették szünet után.
Donta Richardson is csak a második húsz percre javult fel, ő így láltta belülről a csatát: „Szörnyű volt, ahogy kezdtünk az első félidőben, s ez igaz mind a védekezésre, mind pedig a támadásra. Nem volt ritmus, nem voltak tiszta helyzeteink, ha pedig mégis, akkor a ziccereket kihagytuk. Túl nagy volt a hátrány, szünet után már hiába kapaszkodtunk vissza. Ami még nagyon nagy gond volt a lepattanók megszerzése. Ezeket eddig aránylag jól szedték a srácok, s ha megvoltak a labdák, lehetett indulni, most nem (a lepattanó csatát 28-14-re nyerte a Dombóvár). Tegyük hozzá, a 7-es számú játékosuk (Tory Walker) személyében egy magyar szinten kiemelkedő tudású játékos játszott ellenfelünknél, és sajnos korábbi pécsi játékostársamnak, Csirke Ferinek is elsült a keze”.
A vereésgnek több oka, két hátvédünk hozta magát, Knightnak viszont semmi sem sikerült. A kezdőcsapat teljesítménye még így is elfogadható volt, azonban a padról beszállók Halmai két büntetőjével csak két pontot tettek hozzá a játékhoz. Ugyanez a mutató a Dombóvárnál: 38 pont!! Bár a vereséget magunknak köszönhettük, azért akadt pár vitatható, bennünket sújtó játékvezető ítélet, többek között a hajrában Donta ellen ítélt sportszerűtlen hiba. Ezekkel kapcsolatban ügyvezetőnk, Bokor Ákos fogalmazott meg markáns véleményt:
„Úgy tűnt, a dombóváriak hatan vannak a pályán. Az egyik játékvezető a kezdő pillanattól érthetetlen ítéleteket hozott, amellyel megtörte a lendületünket és labdát ajándékozott a hazaiaknak. A végjátékban (5 pontos különbségnél) olyanért ítélt sportszerűtlen hibát, amelyért még faultot sem szabadott volna fújni. (A másik két játékvezető sípja néma is maradt!) Egyelőre várom a mérkőzés felvételét, megtekintek egy korábban általa vezetett másik találkozót is, amennyiben megalapozott a mérkőzés utáni véleményem és tendenciákat fedezek fel a tevékenysége és a mi vereségeink között, további lépéseket fogok tenni. Nem megengedhető, hogy egy-egy ember szimpátia vagy antipátia miatt tönkretegye egy csapat vagy egy játékos munkáját!”
sakc.hu