Panoráma a sírokra

Megint egy építkezés Sopronban, ahol padlógázon a lakásbiznisz. A tervezők, a kivitelezők vélhetően betartják a jogszabályokat, éppen még megfelelő távolságra húzzák fel az épületeket az evangélikus temető falától. A holtakat pedig már úgysem lehet megkérdezni, mit szólnak a sírjaik fölé terebélyesedő új lakóparkhoz. Valljuk be, ahhoz azonban furcsa ízlés kell, hogy valaki a jó időben erkélyére kiülve,  kávét kortyolgatva, süteményt majszolgatva, mondjuk éppen az időszerűen lezajló temetési szertartás panorámáját nézegesse.A soproni evangélikus temető egészen egyedi hangulattal bír. A város többnyire német ajkú őslakosságának leszármazottai nyugszanak a mívesen faragott kövek alatt. Mesteremberek, szőlőművesek, iparosok, kereskedők, hivatalnokok, tanárok, a polgárcímet többszörösen is kiérdemelt városlakók végső nyughelyei vannak itt. Minden jó érzésű ember szívesen emlékezik rájuk. Ők azok, akik sokat tettek szülővárosukért, szorgalmas munkával, tisztességgel és helytállással a legnehezebb időkben is, érthető büszkeséggel gyarapították a királyi várost fizikai és szellemi erővel egyaránt. Megérdemelték összetartó közösségüket és akárhogy is vesszük, ma is abban léteznek poraik, amelyek mellett elhaladva, egy-egy feliratot kisilabizálva, kicsit eggyé válik az ember néhai világukkal, kicsit talán el is érzékenyül a szíve, mert részese lesz annak a több évszázados  alkotásnak, amit ma Sopronnak nevezünk, és amit a kövek alatt lévők hoztak tető alá két kezük és értelmük megfeszített munkájával.

Bizony lelki finomság, valami napjaink túlságosan haszonelvű világában nehezen kicsikarható érzékenység kellene ahhoz, hogy a tervező, kivitelező, értékesítő ne csupán önös érdekeire figyeljen, hanem a “civitas fidelissima” jelenben gyökerező múltjára is. Elismerem nehéz kérdés ez, mert a hasznosítható terület borzasztóan kevés, már minden talpalatnyi hely beépítve, de az igény hatalmas, a viszonylag nem túl nagy befektetéssel megszerezhető profit pedig égbekiáltóan csábító. Ám a temetők kényes helyek. Mindig is azok voltak.  Az Egyesült Államokban például tilos az ősi indián és telepes sírok fölé építkezni. Ez egy tabu, amit senki, még a legvadabb kapitalisták sem mernek megszegni. Itthon is sokan viszolyognak a felszámolt régi temetők helyén épülő új lakónegyedek ötletétől. Itt szerencsére nem erről van szó, a jó ízlés, a tisztelet, az ősök megbecsülése, a hagyomány íratlan törvénye, az értékőrzés vágya mégis arra int, hogy ez a Ravazd utcai történet nem egészen frankó.