0. nap a Volton

Ha már idén 0. nap is be lehetett menni, gondoltam nekem is ott a helyem. 8 óra körül értem fel a kempinghez, és meglepődve tapasztaltam, hogy óriási a tömeg. Beletelt egy kis időbe, amíg bejutottam, de elég gyorsan dolgoztak a kapunál, így nem volt vészes. Odabenn már mindenfelé felvert sátrak fogadtak, így nem volt könnyű jó helyet találni, de végül sikerült. Miután sikerült tanyát vernem, kicsit körülnéztem. Sok helyen még folytak az utolsó simítások, tesztelték a berendezéseket, ezekre a helyekre nem engedték még be a közönséget, de mindenhol máshol annyi ember volt, mintha nem is 0. nap lenne. Azt hiszem idén is sokszor fog kikerülni a teltház tábla. Miután kisétáltam magam, úgy döntöttem ideje megismerni a sátorszomszédaimat.

Éppen vízipipázgattak (dohányt), csatlakoztam hozzájuk és beszélgetni kezdtünk. Ez már az igazi Volt feeling. Győr környékéről érkeztek, és sokuknak ez lesz az első Voltja. Utána kezdődtek a vicces jelenetek… néhányan félreértették a vízipipát.

Először egy srác jött oda, hogy van-e „zsályánk”.  A lányok közül nem is mindenkinek esett le, hogy mit szeretne, de hamarosan tisztáztuk vele, hogy nem tartunk ilyesmit. Nem sokkal később két szervezői karszalagos is megtalált minket a mit szívtok kérdéssel, és elég nehezen akarták elhinni, hogy semmi illegális, pedig mondták neki, hogy nyugodtan kóstolja meg.

Miután megtette, csalódottan odébbálltak. Végül nem derült ki, hogy drogfogásra pályáztak, vagy csak potyán be akartak szívni. Bennem mindenesetre felmerült, hogy az orrukkal komoly baj lehet, mert ha füvet szívtunk volna, azt a fesztivál túlsó felén is érezni lehetne, nemhogy 2 lépésről.

Közben felfedeztük, hogy meztelen csigákkal vagyunk körülvéve… a csajok ennek nem nagyon örültek, de sokáig elfilozofálgattunk rajta, hogy hogyan fognak mindenkit lemészárolni valami fondorlatos módon. Ezt egyelőre megúsztuk, de háttérből felharsant egy odanézz, vízipipa kiáltás… egy emberként kiabáltuk vissza, hogy nincs füvünk. Viszont ezúttal mi értettük félre, mert mint kiderült simán csak vízipipa kedvelők, akik nem merték elhozni a sajátjukat.

Még sokáig eldumálgattunk egy mécses körül ülve, hallgattuk a terasznál szóló zenét, és információt is szolgáltattunk a ki a franc az a Manu Chao kérdéssel rohamozó srácnak… szegény annyi ellentmondásos információt kapott addigra már, hogy sosem fogja megtudni. Közben lassan mindenki elálmosodott, így a többiek elmentek aludni, én meg mivel még csak az üres sátrat vittem ki, elindultam megkeresni az autómat, amit a fesztivál parkolójában hagytam, aztán hazamentem.

Ma pedig kezdődik az igazi fesztivál és én is kinn alszom, mert ez a jó kis táborozós hangulat adja meg igazán a Volt érzést.

Biztos program a Kispál és a Tankcsapda a többit majd meglátjuk…