Lézeres szemműtét

Sok ember küzd a mindennapokban azzal a problémával, hogy nem lát élesen. Egészen a közelmúltig magam is így voltam ezzel. Létezik megoldás, de sokan mégis félnek tőle, így elmesélném, hogy hogyan is zajlik mindez testközelből, hátha másoknak is megjön a bátorsága, hogy megszabaduljanak a szemüvegtől vagy kontaktlencsétől.

Régóta szilárd elhatározásom volt, hogy megszabadulok a rövidlátástól, de nemrég végre az anyagi háttere is meglett a dolognak. Egy e-mail, majd egy telefonbeszélgetés után máris birtokosa lettem egy szemvizsgálati időpontnak és három nappal későbbre egy műtétinek is, ha a vizsgálaton nem derül ki semmi akadálya az operációnak. Így aztán kivettem egy hét szabadságot, és irány Budapest. A szemvizsgálat gyorsan lezajlott, különböző számítógépes mérésekből állt javarészt, melyekhez csak bele kellett nézni egy-egy műszerbe, ezen kívül pedig a hagyományos táblaolvasgatás sem maradt el. Két kellemetlen része volt, az egyik hogy szemcseppekkel kitágították a pupillám, ami után pár óráig úgy néztem ki, mint egy gyakorló drogfogyasztó, és persze így zavart az erős fény; a másik pedig amikor a szemeim sarkába bedugtak egy-egy lakmuszpapírszerű tárgyat, amelynek segítségével felmérték, hogy mennyi könny termelődik.  De azért nem volt vészes.

Mivel az eredmények jók lettek, semmi akadálya nem volt a műtétnek. Két nappal később sort is kerítettek rá. Kezdetnek egy váróban le kellett ülni, ahol érzéstelenítő cseppeket csepegtettek a szemeimbe, többször egymás után kis szünetekkel. Ez kb. negyed óra lehetett. Utána lehetett bemenni a műtőbe. Ott fel kellett feküdni egy asztalra. Először a jobb szememet vették kezelésbe. Ez úgy zajlott, hogy egy kis fém eszközzel kitámasztották a szemhéjamat, hogy ne tudjak pislogni (ez kevésbé volt rossz, mint a könnyvizsgálat), majd egy kis szerszámmal lekapargatták a hámréteget a szememről. Ebből csak annyit lehet érezni, mintha az ember a csukott szemhéján keresztül megkapargatná a szemét. Nem vészes, és közben látni, ahogy a kis nyálkaszerű réteget lesöprik a felszínről. Utána a szem fölé fordítják a lézert. Egy zöld fény világít a közepén ezt kell nézni. Aztán beindul, és már nem is látni a zöldet, helyette egy fehér kör kezd növekedni, és némi égett szagot érezni. Azért igyekeztem oda koncentrálni, ahol a zöld fény volt. Körülbelül 15mp és kész is. Utána leöblítik némi szemcseppel, és már látni is a mennyezeti lámpát élesen. Aztán ugyanez a másik szemmel. Miután az is kész, mégegy gyors vizsgálat majd feltesznek egy védő kontaktlencsét. És már lehet is távozni (napszemüvegben).

A másnap nem volt nagyon rossz, némi idegentestérzés, mintha valami belement volna a szemembe, de fájdalmat egyáltalán nem éreztem. Kicsit könnyezett is, de az sem volt durva. A kontrollvizsgálat reggel mindent rendben talált.

A műtét utáni második nap volt a neheze. Délelőtt ömlött a könnyem, szinte ki sem tudtam nyitni a szemem. De továbbra sem fájt. Ismét kontroll, minden OK. Délutánra a könnyezés szinte teljesen elmúlt, még a Margitszigetre is kimentem sétálni.

A harmadik napon már minden rendben volt újra, a kontrollvizsgálaton kivették a kontaktlencséket is.

Az egyhetes kontroll pedig már itthon volt Sopronban. Még két hétig a jobb szememben maradt egy kis idegentestérzés, és eleinte az nem is látott olyan jól, mint a bal (bár így is elég jól), de lassan ez is elmúlt. Jelenleg közeledem az egy hónapos kontrollvizsgálathoz, remekül látok, csak a napi 5x szemcseppentésre, és napsütés esetén a napszemüveg hordására kell figyelnem. A műtét után egy héttel már dolgoztam, tv-t néztem, számítógépeztem. Az olvasáshoz még kellett egy kis plusz idő, mert először nehezen fókuszál az ember nagyon közelre, de ez is elmúlik. És persze cseppet sem bánom, hogy belevágtam, fantasztikus dolog segédeszközök nélkül jól látni. Főleg éjszakai autóvezetésnél, ahol régen teljesen elvakítottak a szembejövők, most simán élesen látok. Mindenkinek bátran ajánlom a műtétet, aki eddig hezitált, hiszen a pár nap kellemetlenség nem nagy ár a tökéletes látásért.