Postaláda

Postaládája mindenkinek van. Nélkülözhetetlen kelléke a háznak, a lakásnak, intézménynek, de még a nyaralónak is. Manapság viszont, én úgy vettem észre, hogy elvesztette fontosságát ez a bizonyos láda. Izgalommal nyúltam mindig a postaláda kulcsához.

Régen még levéllel is várt a ‘doboz’. Itthoni rokonok, külföldi rokonok, barátok kézzel írt borítékait (benne lévő leveleik) örömmel bontottam és olvastam a családommal együtt. A nagyobb ünnepekkor naponta ürítettük a megtelt ‘pocstáládá’-t.

A csomagokról nem is beszélve. Mostanában viszont szomorúan konstatálom, hogy számlákon és több kilógramm szóróanyagon kívül, a levelek, mint a fehér holló… A technika ördöge e-mail, e-képeslap formájában kézbesíti a postai küldeményeket.

Rendben is van mindez -talán-, de én mégis hiányolom a retro érzést ami egy hónapja örökké megszűnt létezni. Elment a Mama, aki az utolsó, biztos, kedves pontos képeslap küldőm volt az életemben.