Máris csak VOLT?!

„Úgy rohan az idő!” Szokták VOLT mondani. Általában akkor, mikor az ember jól érzi magát. Az elmúlt két napban szomorú fiatallal nem találkoztam. Maximum a városban láttam pár elkeseredett arcot, de ők csak azért voltak elkenődve, mert nem volt rajtuk karszalag.

A fesztiválon belül viszont mindenki felhőtlenül, boldogan bulizik és élvezik az életet. Na jó, a felhőtlen az enyhe túlzás. A szerdai nap esőmentes volt. Még a Franz Ferdinándnál sem esett, pedig a felhők akkor már türelmetlenül sorban lebegve várták, hogy ránk zúdítsák a bennük rejlő szuflát. Jött is, de ekkor én már otthon voltam.

A Delinquent Habits a népet itatta, tequilával. Állításuk szerint jó buli csak akkor van, ha van fű és tequila, na meg csajok. Akkor Los Angeles-be is csak ugyan olyanok a férfiak, mint itt..

Franz-ék egy kellemes, táncos koncertet adtak, nekem nagyon tetszett, a fénytechnika különösen. Csütörtökön már a Kőhalmi fellépésén ott voltam, ami sokadszorra is vicces volt.

Sajnos a vízi foci pályán épp volt egy meccs, ami kommentárral járt, így több poént nem hallottam, hát na, ez van. Ekkor még hét ágra sütött a Sol, a felhők viszont titokban már valami nagyra készültek.

A Csík zenekar kellemes magyaros nótáival emlékeztetett minket, hogy honnan is jövünk… Egy kis terepszemle, jövés-menés a civil utcában, pár kérdőív kitöltése és egy rajz pingálása után fedél alá húztam magam a haverokkal, aztán jött is az eső. Kispálon hideg volt és vizes minden. Az emberek, mint egy bombariadó kikiáltása után, úgy rohantak oda, ahol nem esett.

A hideg nem volt jó, az eső viszont elállt, jöhetett a dagonyázás…

A Limp bizkiten nagyon sokan ugráltak. A Ladytron kisebb csalódást okozott… Az éjszakát kis táncikálással fejeztem be.

Nyugodt szívvel kijelentem: Még mindig nagyon jó ez a pár nap együttlét!