Beatrice koncert

Némi cseh import Beherovka elpusztítása után elindultunk a Hangár felé. Amikor odaéertünk már láttam, hogy ezúttal sem kell csalódnom, bíztató mennyiségű ember gyűlt össze. Igaz Beatrice mindig hozza a szintet, hiszen az idősebb generáció éppúgy eljön, mint a fiatalok. Rögtön fel is mértük a terepet, farmerdzsekis baboskendős rockerek és a szokásos arcok is megvoltak. Haverok is, mint mindig, itt 100% hogy találok ismerőst. Na és a csajok :) hát igen, még mindig a bakancs + szoknya a gyengém ;) . Terepszemle után az italkínálat is sorra került, közben már hangolt a zenekar. Aztán szokatlan kezdés, a Jerikó első számnak meglepett, még nem volt időm felpörögni, pedig erre igazán szeretek tombolni. De utána belelendültem. Sorra jöttek a kedvenceim, a közönség is egy emberként énekelte a számokat. Természetesen nem maradhatott ki az Illa-berek, a Nagyvárosi farkas, Térden állva, Hegyek között és a többi nagy sláger meg persze mindannyian nagyon szerettünk volna Kun Bélával beszélni. Közben még legurult a torkunkon egy kis ez meg az, így a végére kellemesen berúgva ráztam a hajam. Diszkósból megtért haverom is átszellemült arccal mondta „ez az igazi buli” Aztán mint minden koncertnek, lassan ennek is vége lett, persze pogó a Pancsoló kislányra megvolt :). Sajna rögtön a koncert után nagyon sokan hazaindultak, pedig még lehetett volna bulizni. Emberek! Láttatok olyat valahol kiírva, hogy koncert után haza kell menni? Nem? Akkor tessék maradni és bulizni! Mi még maradtunk egy darabig, de sajna a tánctéren nem igazán volt tömeg. Végül fél 3 körül kezdtem úgy érezni, hogy mindjárt elalszom így hazaindultam. Addigra már nem sok vér keringett az alkoholomban, így robotpilótára kapcsoltam. Szerencsére kellemes idő volt, így egyik lábamat a másik elé helyezve, félig lehunyt szemmel egyszercsak hazaértem. Most másnap délután kellemes emlékekkel és piszkosul fájó nyakizmokkal mondhatom, hogy most sem csalódtam Nagy Feró bandájában. Remélem soksok hasonló koncertet élvezhetünk még a Hangárban.Phoenix