Gyerekosztály

Akkor szép az élet amikor egészségesek vagyunk. Amikor ledönti az embert valami kór vagy betegség, alig várja, hogy újra a régi legyen.

Jobb esetben otthon párnák közt lábadozunk, de vannak esetek amikor kórházban kell a gyógyulásra várni. Vannak pro és kontrák, jelen esetben a soproni kórházról. Sajnos nemrég, mint látogató, kellett a győri úti létesítménybe mennem. A gyerek osztályon feküdt egy kis beteg. Látogatási időn kívül, szerencsére bemehettem, „de csak két percre!”

A folyosó és a kórterem is szürke volt és barátságtalan. Egy mesefigura sem volt a falakon, egy vidám kép nem volt szögre akasztva. Számomra ez megdöbbentő volt, hiszen más kórházakban sokkal gyerek centikusabb a deko.

A másik dolog amin leesett az állam, az az volt, hogy egyszerre csak egy szülőt engednek, hogy a gyerkőcükkel lehessen. Azt, hogy egy beteg kisgyermek nélkülözze atz apját vagy az anyját, felháborítónak tartom. Ezeken a sérelmeken úgy gondolom még lehet bármikor változtatni.