Hőhullám

A szombat este, idén a második olyan soproni hétvége volt, amikor maguktól történtek az események és találkozások. Megdöbbentő, hogy egy ‘igen’ – en vagy egy ‘nem’ – en múlik egy jó vagy egy átlagos, alvós este. Én, a Kasszandra álma című film tartalmát elolvasván, elmentem moziba. Már csak azért is erre a filmre esett a választásom, mert nem volt szinkronizálva.

Ajánlhatom a filmet a krimi-szatíra rajongóinak, és Woody Alan filmjeit kedvelőinek. Az izgalmak után, úgy döntöttem, megiszom egy italt az Egyetemi kávézó-sörözőben, a Lövérekben, majd megtekintem a GYÍK – ban a fotó kiállítást és Palya Bea fellépését.

Mikor ezt így kiterveltem, a sors már rég tudta, hogy így fogok dönteni, hiszen az éjszaka folyamán nem véletlen találkoztam rég nem látott barátaim egyikével – másikéval, akikkel örömteli és egyben érdekes beszélgetésekkel mókáztuk el az időt. Az időjárás felettébb különös volt, szinte trópusi. Különlegesen kellemes, meleg levegő hömpölygött végig Sopron utcáin.

Palya Bea fellépése, egy órát csúszott, pedig a hölgy már időben a helyszínen tartózkodott. A büfé szerencsére nyitva volt, ott múlattuk el az időt. Kész csocsó V.B.- nek lehettünk tanúi. Felemelő érzés volt barátokat ‘gyerekként’ látni. Valószínűleg az eddigi legnyereségesebb estéjét produkálta a központi büfé, éjjel három előtt szóltak először, hogy zárni szeretnének.

Az előadása egy francia sanzonon kívül, számunkra túl lassú és elvont volt. A közönség többségének tetszhetett, hisz’ konkrétan a művésznő miatt érkeztek. A fotókiállítás, viszont fantasztikusan jó, soproni képeket tárt elénk. Nézzétek meg, érdemes.

[gv data=”http://www.youtube.com/v/yws6rNohX6o”][/gv]

[gv data=”http://www.youtube.com/v/_ym5OGepf70″][/gv]