Új centerünk bízik magában – és a csapatban

Ahogy egy új fiúnak illik, elsőként érkezett a csapat első edzésére Keresztes Rafael, együttesünk új, a nyáron az Enternet csapatától igazolt középjátékosa. Centerünk bizakodva várja a szezont.

Bár neki személy szerint jól sikerült az előző szezon, csapata, az Enternet Hegyvidék kiesett az A-csoportból. Keresztes reméli, Sopronban a felsőházi rájátszásba jut új csapatával

Hogyan értékeled az előző évadot? – kérdeztük a 30 éves kosárlabdázót, miután hosszú végtagjait benavigálta egy fotelbe.

Vegyes érzéseim vannak – mondta kicsit végigpörgetve magában az előző évadot Keresztes. – Azt gondolom, nekem személy szerint jól ment a játék, de sajnos a csapat kiesett. Az az igazság, hogy sokáig úgy volt, a B-csoportban indul a Hegyvidék, és csak egy-két héttel a bajnokság előtt dőlt el, hogy A-csoport lesz, addig a felkészülés is az NB I B-re ment.

Voltak játékosok, akik később érkeztek, pedig szerintem ha eleve úgy van, hogy A-csoportban játszik a csapat, még akár ezzel a tehetséges, fiatal magyar állománnyal is bent lehetett volna maradni. Ami az én teljesítményemet illeti, úgy érzem, jó szezont tudok magam mögött, élveztem az edzők bizalmát, sok időt töltöttem a pályán.

Hogyan alakult eddigi pályafutásod? Jól tudjuk, hogy körmendi nevelésű kosaras vagy?

Szinte mindenki így gondolja, de nem teljesen így van. Az tény, hogy Körmenden lettem kosaras, szakmailag tehát lehet azt mondani, hogy ott nevelkedtem. Az az igazság, hogy Pécsett kezdtem el kosarazni az akkor még NB I B-s PVSK-ban. Fűzy Ákos akkoriban kezdte edzői pályafutását, ő irányította a szakmai munkát, és a csapatban játszott a ma ismert játékosok közül Csirke Ferenc és Hoffmann Balázs. Pár hónapot játszottam Pécsett, majd az alsóbb osztályú és utánpótlás-meccsekre is sokat eljáró Patonay Imre hívott el Körmendre.

Neki köszönhetem, hogy élvonalbeli kosárlabdázó lettem. No meg részese Magyar Kupa győzelemnek és bajnoki cím megszerzésének. Közel egy évtizedet töltöttem ott, majd következett Zalaegerszegen három év. Ott az az időszak volt jó a számomra, amikor Kis Attila volt az edző, ő bízott bennem. Sajnos a szerb szakemberek kevésbé. Szerencsére most újra magyar szakemberrel dolgozhatok…

A felnőtt és a korosztályos válogatottsággal mi a helyzet, játszottál valamilyen szinten a nemzeti csapatban?

Azt nem mondtam, hogy annak idején, amikor Pécsről elkerültem Körmendre, már csaknem tizennyolc éves voltam. Azelőtt az iskolában, ahová jártam Pécsett, inkább a kézilabdát favorizálták, azt próbáltak játszatni velem, de nem igazán tetszett.

Lehet, túl sokan – főleg itt Sopronban – nem tudják, hogy édesapád híres, ismert ember…

Így van, Cintula néven elsősorban a hangjával szerzett magának hírnevet, mint lemezlovas.

Eljár megnézni, hogy kosarazik a fia?

Ausztriában dolgozik, nagy ritkán ha ráér, megnéz.

Elmondanád, mik a pontos – és fontos – kosaras paramétereid, gondolok itt a magasságodra a súlyodra, és – ahogy elnézem nem kicsi – lábméretedre…

212 centi magas vagyok, a súlyom 102 kiló, és ötvenes cipőt hordok.

Ami a kosarazást illeti, hogy látod, mik az erényeid és milyen hiányosságaid vannak?

Úgy vélem, a magasságomhoz képest gyors és mozgékony vagyok, ezt próbálom kihasználni. Emellett szeretek látványosan játszani, zsákolni és szerelni, azaz blokkolni. Ami a hiányosságokat illeti, itt szinte mindent fel lehetne sorolni, mindenben lehetnék jobb. Bár Patonay Imre remek szakember, szerintem ennek a fő oka az, hogy későn kezdtem el kosarazni.

Soproni társaid közül kiket ismersz, kikkel játszottál együtt?

Ellenfélként szinte mindekit, de ha visszagondolok, együtt senkivel nem játszottam. De úgy érzem, erős, jó ez a magyar mag, így a légiósok szerencsés kválasztásával lehet esélyünk a nyolcba kerülni.

Nyilván a tavalyi sikeres szezonod után több ajánlatod is volt, mi döntött Sopron mellett?

Mint város, Sopron volt a legpozitívabb. Kellemes hely, korábban is voltam itt párszor még a tavaly itt kosarazó Kováts Viktor barátomnál, akivel Zalaegerszegen játszottunk együtt.

sakc.hu