Ebben a kis faluban volt 135 évig Sopron vármegye központja

A Soprontól alig 30 kilométerre fekvő csendes, az átmenő forgalom zajától mentes zsákfalu, Nemeskér történetében olyan fejezet rejtőzik, amellyel kevés hazai kistelepülés büszkélkedhet. Több mint százharminc éven át ez a falu szolgált Sopron vármegye közigazgatási és igazságszolgáltatási központjaként. A napokban a településen emlékművet és emléktáblát avattak az egykori vármegyeháza előtt, ami tökéletes apropót ad arra, hogy felidézzük e rejtett kincsnek számító település egykori jelentőségét, a patinás épület évszázados történetét.

A település első írásos említése 1237-ra tehető, de a kisnemesi község történetében a döntő fordulat a 17. század közepén következett be: 1651-től egészen 1786-ig Nemeskér tölthette be Sopron vármegye székhelyének rangos szerepét.

Érdemes kontextusba helyezni, hogy Sopron vármegyének a 15. század végéig nem volt állandó igazgatási központja, a nemesség felváltva más-más településen tartotta gyűléseit várak termeiben, templokonban, vagy arra alkalmas nemesi hajlékban. A kora újkori nemesi vármegyei jegyzőkönyvek tanúsága szerint főképp Újkér, Nagylózs, Csepreg és Fertőszentmiklós adott otthont a gyűléseknek. A hatalomgyakorlás a király által kinevezett főispán, valamint a helyi ügyeket vivő választott tisztségviselők – az alispánok, a szolgabírók és a megyei jegyzők – kezében összpontosult. Közgyűlést évente 6-12 alkalommal hívtak össze, míg a szűkebb körű törvényszékekeket gyakrabban tartották.

A Győr-Moson-Sopron Megye Soproni Levéltár közlése alapján tudható, hogy a nemesség 1651-ben Nemeskért jelölte a vármegye központjának, és 1652-ben határozatot hozott arról, hogy ugyanitt házat vásárolnak. A telekvásárlás 1669 februárjában újból napirendre került, és a közgyűlés portánként 50 dénáros rendkívüli adót vetett ki a megyeháza építésére. Az átmeneti időszak házbérlet megoldásokkal húzódott el. 1715-ben újabb határozatot alkottak az állandó megyeházáról. Sümeghy Dezső vármegyei főlevéltáros kutatásai szerint 1716–1717 során kerülhetett sor a felépítésére, míg más források szerint a vármegyeháza 1669-ben épült meg a településen. Korukat így is megelőzték a helyi nemesek, hiszen országos szinten megyeháza építését csak az 1723. évi 75. törvénycikk rendelte el és tette kötelezővé.

A több mint százharminc éves megyeszékhelyi korszakban az épület nem csupán a hivatalos vármegyei gyűlések színhelye volt, hanem falai között működött az alispáni hivatal, a megyei ítélőszék, valamint az ehhez tartozó börtön is. Ide kerültek irattározásra a vármegyei iratai is, míg azt megelőzően a jegyző őrizetében voltak. A vármegyei székhely működésének utolsó előtti évében, 1785-ben 83 házzal és 583 lakossággal büszkélkedhetett a település, ám a 18. századra a vármegyének már öt járása volt, nevezetesen a soproni alsó és felső, a rábaközi alsó és felső, és a répcemelléki. II. József magyar király 1786-ban Sopront jelölte ki vármegyeszékhelyül, ám a mai is ismert Fő tér 5. szám alatti megyeháza épülete csak 1829 és 1832 között épült fel. A levéltári iratok mennyisége is jelöli a vármegyei munka sokrétűségét, hiszen azok Nemeskérről Sopronba történő átszállítása kifejezetten lassan haladt, csak 1795-re fejeződött be a hatalmas iratanyag költöztetése. 

A vármegyeközpont Sopronba történő költözését követően a kúria jellegű épület magántulajdonba került: dr. Dénes József csepregi történész kutatásai szerint 1789-ben a nemesi származású nemeskéri Kiss család vásárolta meg az ingatlant. A 19. század első felétől kezdve mindmáig a nemeskéri Cséry család birtokolja a patinás épületet, amelynek tagjai generációkon át gazdálkodással foglalkozva őrizték meg az épület egységes jellegét. 1878 és 1909 között a Sopronban jól ismert Mechle kőfaragó dinasztia egyetlen generációja is lakhatást szerzett a falak között – amely eseményről a napokban felavatott emléktábla is megemlékezik. Az épületegyüttes valódi műemléki és helytörténeti jelentősége azonban messze túlmutat ezen a rövid időszakon: története jóval gazdagabb, árnyaltabb, és elválaszthatatlan része az egykori soproni vármegyei történelmének.

A Fő utca 55-56. alatt megtalálható méteres vastagságú falakkal és boltozatos termekkel rendelkező műemléki épületegyüttes az idők során fokozatosan nyerte el mai formáját: a 20. század elején a porkolábok egykori lakásait lebontották, az alattuk húzódó pincebörtönöket betemették, 1918 és 1937 között a korabeli fotókon fennmaradt előkaput is lebontották. Megfigyelhető a Nepomuki Szent János szobor is, a hidak és folyók védőszentjének tiszteletére készült alkotást 1740 körül állíthatták, ma a katolikus templom mellett áll. Ugyanezen archív fotókon fellelhető a gazdasági bejárat kőoszlopa, mely mind a mai napig a kerítés részeként funkcionál.

<p>The post Ebben a kis faluban volt 135 évig Sopron vármegye központja first appeared on Cyberpress.</p>