Lecsúsztunk a dobogóról

Az utolsó forduló előtt csapatunk kezében volt a bajnoki ezüstérem megszerzésének kulcsa, vetélytársainktól függetlenül egy pápai győzelemmel befutottunk volna a második helyre. A mérkőzés a tétnek megfelelően alakult, csapatunk kapujához szögezte a vendéglátókat, nagyon motiváltan és harcosan játszottunk.

A helyzetkihasználás azonban katasztrofálisra sikerült, pedig szünetben már gólokkal kellett volna vezetnünk. Fordulás után az alaposan „belőtt” pápai kapus fogta a nagyobbnál nagyobb ziccereket, nagy energiákat mozgósítottunk a gólszerzésre, sajnos nem sikerült. A futballban íratlan szabály, hogy a helyzeteket nem lehet büntetlenül kihagyni, s ez most is így történt, a 90. percben a második pápai támadásból gólt született, ami eldöntötte a három pont sorsát. Mivel az Andráshida győzött Bükön, a Sárvár pedig pontot szerzett Ajkán, lecsúsztunk a dobogóról (pedig mindkét csapatot oda-vissza vertük). A szezonban kétszer álltunk a negyedik helyen, a 13. forduló után és sajnos a végelszámolásnál…

Sok tapasztalattal szolgált az elmúlt év, úgy gondoljuk, hogy a Ajka bajnoki címét már félidőben sem lehetett megkérdőjelezni, nekünk pedig reális cél volt a második hely elérése. Hogy ez nem sikerült, annak több oka is van, de elsősorban fejben és mentálisan maradtunk alul olyan csapatokkal szemben, akik gyengébb játékerőt képviseltek, az ott elhullajtott pontokat nem lehetett pótolni. A Pápa elleni mérkőzés bebizonyította ( az eredménytől függetlenül), hogy képes a csapat csapatként küzdeni és maximálisan az utolsó percig hajtani, ez kellene minden meccsen ahhoz, hogy az SVSE jövőre is meghatározó együttese legyen az NBIII-nak és növelni tudja soproni szimpatizánsai és szurkolói számát.