kifli álá france

A francia konyhának a híre világszerte elterjedt. Nem tudom mire fel olyan népszerű? Hosszabb kint töltött idő alatt, volt szerencsém, hogy cuisine-ukat teszteljem és próbáljam torkomon legyűrni.

A franciák fővárosában nem sok jó fogást ettem, legyen itt szó meleg ételről, mert hidegből viszont verhetetlenek. Baquette találmányuk fenséges lakoma volt egy héten minimum háromszor.

Fincsi, friss sajttal és zöldségekkel épp olyan ízletes volt minden egyes falatkája, mint a rántottával vagy sült virslivel, hagymával szószokkal megrakott változata. A serclije azért sosem úszta meg a haza utat.

A csokis táska péksütijük – pain au chocolat – az édesek közt volt a favoritom! Sopronban lehet kapni baquette hasonlatokat, de csak szenyó formájában. A csokis dolgokat egy franchise cég fagyasztott ajánlatai próbálják utolérni, amit én nem fogyasztok, de sokan vásárolják és fogyasztják azt.

A pékségek viszont egyáltalán nem sütnek francia kenyeret. Ez nem is baj, mert a választék, made in magyar itthon teljesen oké. Ausztriában persze, lehet kapni hosszú kenyeret, de mit nem lehet odaát megszerezni…?!

Itthon simán jöhet minden helyett a perec, vagy akár a harminc Forintos kifli különlegesség, ami megéri a pénzét, vagy sok finom jó. Nem sokára itt a Húsvét amikor a fonott kalácsot nem édes ízekkel kombinálom, hanem finom főtt sonkával. Már a gondolatától is csurog a nyálam.

Lényeg, hogy frissen a legfinomabbak ezek az eledelek. Az egyéjszakás zsemléket már csak gumilabdának becézem, és vagy felsütöm, vagy elrágódom rajta, de ha meg is marad, kiszárad és prézlinek tökéletes.