A nyolcadik hely – és ami mögötte van

Az előző szezon után ismét ott van a felsőházi rájátszásban, a legjobbak között csapatunk, a Soproni KC.

Együttesünk gyakorlatilag az egész évad során rájátszást érő helyen volt – előfordult, hogy kedvezőbb pozícióban – és összességében magabiztosan jutott be, ugyanúgy a nyolcadik helyen, ahogy tavaly

– Reális ez a pozíció? – kérdeztük edzőnket, Meszlényi Róbertet.

– Úgy gondolom, sokkal előrébb nem nagyon végezhettünk volna – kezdte szakvezetőnk. – Megítélésem szerint az első öt csapat, a ZTE, a Paks, a Körmend, a Szolnok és az Albacomp valamelyest kiemelkedik. Állományát tekintve a Kecskemét is közel van e csapatokhoz. Ugyanakkor – minket is beleértve – van egy nagyon kiegyensúlyozott középmezőny. Azt gondolom, a keretünk semmivel sem erősebb, mint mondjuk a Nyíregyházáé, a Pécsé vagy a Kaposváré volt, ezeket a csapatokat sikerült magunk mögé utasítani.

– Egyetértesz azzal, hogy a szezon első fele sikerült jobban a csapatnak?

– Igen. Akkor bravúrgyőzelmeket arattunk, hiszen legyőztük az Albacompot, a Körmendet és a Falco csapatát. Tavasszal viszont több problémával is küzdöttünk, volt, hogy sérülések miatt kulcsjátékosokat kellett nélkülöznünk. Többek között ezért tudott nyerni Sopronban a Szolnok, a ZTE és a Paks.

– Végig felsőházi helyen volt a csapat, s összességében gond nélkül jutott be. Mindent egybevetve elégedett vagy?

– Amit nagyon fontos tényezőnek tartok a felsőházba jutás tekintetében az az, hogy a ZTE-n kívül csupán mi nem cseréltünk külföldi kosarast. Fontos volt a bejutás szempontjából, hogy még ősszel sikerült bravúros idegenbeli győzelmeket aratni Kaposváron és Pécsett, ezek a sikerek igen nagyon kellettek e cél eléréséhez. Mindent egybevetve egyetlen kirívóan gyenge meccsünk volt, ez pedig a Pécs elleni hazai találkozó, még akkor is, ha ezen a meccsen is tartalékosak voltunk.

– Időnként volt, hogy hullámzott a csapat teljesítménye, nem ritkán még egy-egy adott mérkőzésen belül is. Ennek mi lehetett az oka?

– Lehet, hogy meglepő, de nekem úgy tűnik, csapatomból sokkal jobb teljesítményt hoz ki az, ha nyomás, győzelmi kényszer alatt játszott, mint amikor elvben nyugodtan, felszabadultan, veszítenivaló nélkül kosárlabdázhatott volna. Talán olyankor túl nyugodt volt a társaság…Erre jó példa lehet az őszi, Debrecen és Salgótarján elleni hazai meccs, amikor szinte védekezés nélkül adott ki magából csupán annyit, amennyi a biztos győzelemhez kellett. Ugyanebbe a sorba tartozik a Kaposvár elleni MK-visszavágó. Arra pedig, hogy egy-egy nehéz szituációban mit képes nyújtani a csapat a legjobb példa a Nyíregyháza elleni két Magyar Kupa mérkőzés negyedik negyede…

– A szezon közben igazolta, hozta vissza a klub negyedik légiósnak P. J. Couisnard-ot, azzal a nem titolt szándékkal, hogy vele képes legyen a csapat felvenni a versenyt a legjobbakkal…Ez azért úgy tűnt, nem sikerült, hogy értékeled az ő játékát, szerepét a csapatban?

– P. J. amikor egy éve hazament tőlünk, bokaműtéten esett át, és vagy fél évig nem játszott. Sajnos az általunk és a saját maga által remélt időnél lassabban, később lendült igazán játékba. Úgy vélem, emiatt kicsit türelmetlenné is vált, volt, hogy többet vállalt a kelleténél, ami nemegyszer erőlködésbe ment át. Legutóbb, Kecskeméten viszont már arra emlékeztetett a játéka, amit valóban tud. A kupadöntőn és a rájátszásban is valami hasonlót remélek tőle.

– Említetted, jobban játszik a csapat, ha nyomás, győzelmi kényszer alatt van, mint amikor elvben felszabadultan, nyugodtan kosarazhat. A közeli Magyar Kupa döntőn melyik arcát mutathatja az együttes?

– Szerintem az lenne az igazi, s akkor „dobhatnánk” igazán nagyot, ha felszabadultan, mégis abszolút győzelemre elszántan, sikeréhesen lépne pályára a társaság. Ezt a sikeréhséget egyébként érzem is a srácokon az edzéseken.

– Hogyan értékeled a csapat és a szurkolótábor kapcsolatát?

– Nézőszámunk stabilan ezer szurkoló körül, nem ritkán afölött volt. Szurkolóink egyetlen alkalommal, a már említett Pécs elleni meccsen éltek szigorúbb kritikával, és akkor abban igazuk volt. Nagyon értékes dolognak tartom, hogy a többi itthon elveszített meccs után is megtapsolták a srácokat. Nem ritkán idegenbe is elkísérték csapatunkat, és a buzdításukkal több nehéz helyzeten segítették át a fiúkat, és ezért ezt ezúton is köszönöm nekik, remélem, a kupadöntőn és a rájátszásban is segítenek majd minket is.

Ami még örömteli, s feltétlenül ki kell emeljem: a Baráti Kör aktivitásának köszönhetően játékosaink olyan rendezvényeken vesznek, vehetnek részt, amelyeken például az Erdei Iskolában, vagy az Erzsébet Kórház részére tartott gyűjtés kapcsán. Az ilyen eseményeken gyerekek, más területeken dolgozó emberek kicsit közelebbről is megismerhetik kosárlabdázóinkat, akik azt gondolom, az ilyen bemutató, vagy jótékonysági rendezvényeken nagy örömmel vesznek részt. Ez is sokat segít csapatunknak a városban még szélesebb körben történő elismerésében.

sakc.hu