vasárnapi forgatag

Professzor Dr. Popper Péter vasárnapi előadása felettébb érdekes, elgondolkodtató és egyben szórakoztató volt. A Világokon át utolsó előtti vendégeként tisztelt meg minket eme lángész.

Kéthetente, a Lisztben gyűlik össze a nagyérdemű közönség, akik a meg nem fogható mégis létező lelki kérdésekre, érzésekre keresik a választ.

Ez mind szép és jó viszont a szervezés néha elveszi az ember pillanatnyi kedvét a három órás műsortól! Vasárnap a tömegre való tekintettel a nagyterem volt a befogadó. A hosszan kígyózó sor hamar redukálódott, jegy még volt. A kabátomat nem tettem a ruhatárba, sosem volt kötelező. Az emeleti büfében vettem egy ‘szúrós’ vizet, 250 Ft-ért, amit vittem volna be magammal.

A mellettem álló, két idősebb hölgyet a szívroham kerülgette, amikor meghallották az ital árát. Persze, drága, de én már meg sem lepődöm. Ahogy a jegykezelő hölgyhöz értem, szavaival szó szerint megtorpantott. Közölte velem, hogy az italt nem vihetem be és a kabátomat, mint a többiek, szigorúan adjam le a ruhatárba. „Még valami?” – kérdtem én…

Százhúsz Forinttal és egy szomjoltóval lettem kevesebb. A hölgy beengedett. Igazából egy felháborodott férfival volt elfoglalva, aki ugyanazt kapta amit én az előbb… Kérdem én is: Lőrincz Gabriella és az előttem ülő nő miért onthatja -jogosan- szomját, én meg nem?

Ráadásul ‘náluk’ vettem…